Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

4. szám - Szakirodalom

535 Az említett három folyóvidék évi csapadékmennyiségét az utolsó 30 évben a következő táblázat mutatja : Vidék Évi csapadék A 6oo mm-nél bővebb csapadékú évek számának viszonya a száraz évekhez Vidék közép min. max. A 6oo mm-nél bővebb csapadékú évek számának viszonya a száraz évekhez Dunavölgy Maricavölgy Strumavölgv 574 513 600 326 334 306 850 855 1039 1-5 0-4 11 A táblázat utolsó rovata különösen élesen világít rá a Marica-völgy öntözésének szükségességére. A csapadék félévenkénti megoszlása a következő : A téli félévben A nyári félévben Nyári Vidék (okt.—márc.) (ápr.—szept.) csapadékhiány mm mm mm Dunavölgy 235 339 51 Maricavölgy 245 268 122 Strumavölgy 280 320 70 A szükséges csapadékmennyiség évi 630 mm lenne, ebből a nyári időszakra 390 mm-nek kellene esni. A délbulgáriai Maricavölgy túlnyomó részének felső talajrétege agyagos homok. A száraz éghajlat mellett az áteresztő talajfelszín is fokozza az öntözés szükségességét. Öntözéssel évente két termést lehetne biztosítani ezen az értékes, az ország kivitelében legnagyobb súllyal szereplő vidéken. (Főtermények a gyapot, dohány, len és gyümölcs, főkép szőlő.) Mivel az érdekeltek régóta belátták, hogy mit lehet itt elérni rendszeres öntözéssel,, már a XIV. század óta öntöznek. Az eddig kiépült öntözési rendszer 27.000 ha területet lát el vízzel. Ez a rendszer ma társulatok kezében van. Az általuk öntözött területek valóságos oázisok a völgy többi részéhez képest. Ezért kívánatossá vált a rendszer kibővítése és korszerűbbé tétele, hogy legalább 150—200 ezer ha-nyi terület váljék öntözhetővé. A Struma völgyénele csapadéka 600 mm fölött van, és így a helyzete kedvezőbb a Marica völgyénél. Itt termesztik az ország legjobb dohányfajtáit. Az itt jó eredménnyel működő öntözőtársulatok állami támogatása elegendő a fejlődés biztosításához. A Duna völgye mind csapadék, mind altalaj szempontjából kedvezőbb helyzetben van. Gabonatermelő vidék lévén, az öntözés itt nem olyan fontos, mint az előbb említett völgyekben. Az ármentesítés és belvízrendezés befejezése előtt nem is időszerű. A Marica völgyének öntözésénél elsősorban két nagy mellékfolyója : a Topolnica és a Vucsa jön számításba. A Topolnica vidékének vízrajzi viszonyai a Dél-Balkán hegyláncra, a Vucsa-vidéké pedig a Rodope-hegységre jellemzőek. A Balkán-hegységből érkező folyók hőmérséklete kétszerte magasabb a Rodope-hegységből jövőkénél, ami vizüket az öntözésre különösen értékessé teszi. Nagy iszaphozamuk azonban hátrányos, mert megnehezíti az öntözőcsatornák karbantartását. A Balkán-hegységből jövő folyók kevésbbé bővizűek, mint a Rodopehegység folyói. Júliusban és augusztusban a Topolnica vízmennyisége néha csak 200—250 liter/mp, sőt előfordul, hogy egy-két helyen teljesen ki is szárad, míg a Vucsa hozama a nyári hónapokban 3 m

3/mp. A Topolnica évi középvize 8-35 m'/mp, a Vucsáé 13-12. A Topolnica öntözésre kivehető vízmennyiségét tárolással kívánják 16-2 m

3-re emelni. Evégből Leszicsevo falu mellett 48 m magas völgyzárógátat terveznek 128 millió m

3 víz tárolására. Beleszámítva a falu szükséges áttelepítésének költségeit, a kiadások 300 millió levára rúgnínak. (15 millió pengő). Egy második tárolót terveznek a Mativir folyón. A 65 m magas gát 43 millió m

3 víz tárolását tenné lehetővé. (Költség 140 millió leva 6-8 millió P.)