Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)
4. szám - dr. Viczián Imre: Néhány szó a hajózócsatornák méreteinek kérdéséhez
515 «ebb, modernebb formájú hajókat érinti kedvezőtlenül, melyek, ugyanazon terhelés mellett, a régitípusú csatorna bárkánál jóval könnyebben vontathatók, tehát tulajdonkéljen kevesebbet kellene, hogy fizessenek. [gaz, hogy - mint Masselin fentebb idézett tanulmányában közli — lépések történtek az iránt, hogy e hajók kisebb vonószükséglete figyelembevétessék, nevezetesen, az Office Nationale de Navigation 1924 óta igazolványt ad egyes, a skatulyaszerű ,,péniche"-nél előnyösebb alakú hajóknak, amely igazolvány alapján azok a vontatási díjból 5% engedményt kapnak ; ez az engedmény azonban nem túl nagy. Hiszen De Mas francia mérnök 1897-ben végzett híres vontatási kísérleteiből már akkor kiderült, hogy a hajó formáin tett kis javítás a vonóerőszükségletet felére csökkentheti. Mindenesetre több figyelemmel voltak a hajók formáira, már a háború előtti időkben is, a szajnai vontatótársaságok, amelyek a hajórakomány tonnasúlya szerint megszabott vontatási díjból a G00 tonna körüli nagyhajóknak melyeknél a rakomány 1 tonnájára kevesebb vízbemerült keresztmetszet, tehát kisebb vonóerőszükséglet esik —, 25% engedményt adtak. (Jacquinot adatai szerint.) Mindent összevéve, a számtalan francia és németországi kísérlet, mely a vontatás szempontjából minél előnyösebb formájú hajók építésére irányult, erősen kezdi éreztetni hatását Franciaországban is. Hogy még ma is annyira elterjedt a 300 tonnás ósdi csatornabárka, a „péniche", amely a vontatás szempontjából ideálisan rossz, skatulyaszerű formákkal bír és a jelenlegi szűk csatornákban csak lassan haladhat, ez annak köszönhető, hogy a francia hajósok igyekszenek a víziutak adott méreteit minél jobban kihasználni, a csatornákba, hajózózsilipekbe olyan öblös hajót belenyomni, amekkora csak belefér. A ,, péniche"-nél karcsúbb hajó vízkiszorítási tényezője és ezzel kihasználható hajótere az előbbinél valamivel kisebb lenne ; rajta egy-két tonnával kevesebb árut lehetne csak fuvarozni, ami a francia hajósnak végtelenül fájna. Ez ellen a felfogás ellen, amely a könnyebb és gyorsabb vontathatóságon elérhető megtakarítással nem számol, már régóta küzdelmet folytatnak a francia mérnökök, amelynek bizonyos jutalmak kilátásbahelyezése és bizonyos rendelkezések életbeléptetése után valószínűleg meg is lesz a hatása. A hajók előnyös vontathatóságán kívül természetesen lényeges befolyással bír a vontatási költség alakulására a vontatóeszköz minél gazdaságosabb volta. Az idevágó francia viszonyokra vonatkozólag a Vízügyi Közleményekben régebben megjelent tanulmányokra utalok. A fentiekben igyekeztem elsorolni egypár főbb tényezőt azok közül, amelyek a fuvarköltség magasabb, vagy alacsonyabb kialakulásánál szerepet játszhatnak, anélkül, hogy a hajó, illetőleg csatornaméreteken változtatni kellene. Ezekkel voltak kapcsolatban azok a francia törekvések, amelyekkel 1935. évi tanulmányutam alkalmával találkoztam és amelyek a kishajókra épült csatornarendszer méretein való változtatás nélkül, a hajóüzem gazdaságosabbá tételét célozták, másszóval, amelyek a kishajóüzem racionalizálására irányultak. Elsősorban törekedtek a franciák a hajók formáinak javítására, hogy így olcsóbbítsák a vontatási költséget. Másodsorban, a hajók utazási sebességének növelésére szolgált a csatornák vízmélységének növelése, amit több helyen is végrehajtottak. Mint említettem, 32*
