Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)
4. szám - dr. Viczián Imre: Néhány szó a hajózócsatornák méreteinek kérdéséhez
500 meglévő hajóparkhoz képest túl bővek még ezek a szerény csatornaméretek is. Ezeknek a vonalaknak nagyobb méreteket adni tehát valóban feleslegesnek látszik és a francia álláspont e csatornák esetében igazoltnak tűnik fel. Ezzel szemben persze vannak 300 tonnás hajóval járható víziutak, amelyeknek jelenlegi kihasználtsága már kielégítőbb. Ilyenek a Páris—Észak-Franciaország, a Páris—Strassburg, az Est, a Marne— Saône vonalak, ahol a hajók átlagterhelése legalább is 200 tonna körül, vagy ezen felül jár. Az átlag a 300 tonnát sehol sem érheti el, mert nyilván mindig vannak hajók, amelyek félterheléssel kénytelenek útnak indulni. Mikor ugyanis a megrakott hajó megérkezik valamely kikötőbe és rakományát, a megrendelt árut, partrateszi, helyette nem okvetlenül talál szállításra váró, megfelelő cikket, vagy legalább is nem annyit, amennyiből a teljes rakomány összeadódnék. Ilyenkor vagy vár a hajó, amíg a teljes terhelést összeszedheti, vagy, mivel a várakozás drága mulatság — (a hajót bizonyos költségek ekkor is terhelik, keresni viszont nem keres semmit) inkább megelégszik kisebb rakománnyal és ezzel indul el ; sőt, esetleg elmegy üresen, hogy más kikötőben keressen fuvart. Francia felfogás szerint, a kihasználtsági fok valószínűleg jobb lenne, ha kevesebb lenne a hajó. A fuvarközvetítés jó megszervezésével el lehetne érni, hogy a hajók általában csak akkor szállítsanak egy-egy kikötőbe, amikor ott már megfelelő további rakományok várnak berakodásra. Az áru valószínűleg bevárná a hajót, tekintve, hogy a víziúton mozgó cikkeknél nem a szállítás gyorsaságára, hanem az olcsóságra helyezik a fősúlyt. Amíg azonban a rakományszerzésért a hajósok közt ádáz versengés uralkodik, addig mindig lesznek hajók, amelyek hajlandók lesznek tüstént, félteherrel elindulni, nehogy közben egy másik hajó azt a kis fuvart is elvigye az orruk elől. Különösen kiéleződött ez a helyzet Franciaországban, ahol a csatornahajópark 67°/ 0-a az ! -5 hajóval rendelkező kishajósok kezében volt. (1932. évi összeírás adata.) Éppen ezért törekszenek a franciák a fuvarirodák megszervezésére, népszerűsítésére, az önálló, egy-két egységgel rendelkező kishajós érdekében. Másrészt, hogy a hajók jobb kihasználtságot érjenek el, csökkenteni igyekszenek a hajók számát. Feltehető, hogy ezeknek a lépéseknek folyományaképen az átlagterhelés valóban emelkedni fog. Nehéz lenne megmondani, hogy milyen képet mutatnának az átlagrakományok ha a csatornákon nagyhajók járnának. A mostani statisztikából csak annyi állapítható meg, hogy néhány forgalmas csatornavonalon és azok egyes mellékágain a nagyobb—-mondjuk a 2. ábrán feltüntetett — 670 tonnás hajók a félterhelést, 200—250—300 tonnás rakományok alakjában, mindenesetre megtalálnák, mert hiszen ilyen terhelésekkel járnak ott a hajók ma is. Csakhogy, ha a nagyhajók félterheléssel lennének kénytelenek járni, ez a kishajóval szemben felmutatható gazdaságosságukat észrevehetően csökkentené, ha ugyan kétségessé nem tenné. Ha pedig a helyzet úgy alakulna, amint ma azt az imént említett, pessz'inisztikus francia tanulmányok jósolják, hogy t. i. a nagy rakományok hiánya folytán a csatornákon csak kevés számú nagyhajót helyeznének üzembe, ez megint azt jelentené, hogy ott továbbra is legnagyobbrészt kishajók járnának. Ezzel viszont kérdésessé válna az, hogy kifizetné-e magát a nagy méretekre való átépítés ?
