Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

4. szám - dr. Viczián Imre: Néhány szó a hajózócsatornák méreteinek kérdéséhez

501 Y csatornaméretek gazdaságosságának összefüggése a forgalommal. Ha köztudomású is, hogy a korszerűen épített nagy hajón olcsóbban lehet szállítani, mint a régi típusú, kis csatornabárkán, viszont a megfelelő méretű nagycsatorna építése 600 tonna körüli hajókra a franciák szerint, az ottani viszonyok mellett 30—70%-kal nagyobb befektetést igényelt volna.

1 Ez a nagyobb tőke elsősorban is nem áll mindig rendelkezésre. De, ha rendelkezésre is áll, szigorúan pénzügyi szempontból nézve a dolgot, a nagyobb befektetést eszközölni csak akkor érdemes, ha az valahol meg fog térülni. Nevezetesen lia az.a többlet, ami a nagyobb csatornában fekvő nagyobb tőke amortizációs és kamatterhéből, továbbá a nagyobb fenntartási költségekből a nemzetgazdaságra háramlik, megtérül azon a megtakarításon, amelyet a nagyhajókon való olcsóbb szállítással el lehet érni. A továbbiakban, francia viszonyokból nyerhető adatok alapján kísérelem meg megkeresni azt a pontot, ahol, a nemzetgazdaság szempontjából, a nagyobb befektetés ellenére, a nagy csatorna gazdaságosnak látszik. Voltaképen érdekes lenne számításokat végezni arravonatkozólag, hogy mely francia csatornáknál fizette volna ki magát a nagy méretekre való első kiépítés, vagy esetleg egy későbbi átépítés, minthogy azonban minket ez a kérdés gyakorlatilag nem érint, a gazdaságosság szempontját csupán egy képzeletbeli francia csatornán, esetleges későbbi valós számításokra alkalmas példa alakjában tárgyalom. A nagyhajóval elérhető megtakarítás. A nagyhajó - mint köztudomású - azért szállíthat olcsóbban, mert egyrészt, nagyobb építési, személyzeti, stb. költsége megfelelő nagyobb rakományon oszlik el ; másrészt, mivel a kishajónál aránylag könnyebben vontatható. (A rajta szállított nagy árumennyiség egy-egy tonnájára, a vízben való előrehaladáskor, aránylag kevesebb ellenállás esik, mint a kishajón szállítottéra.) Ezért a nagyhajón való szállítás bizonyos megtakarítást fog eredményezni, amely a mindennapi életben úgy fog jelentkezni, hogy olcsóbbak lesznek a fuvardíjak, másszóval, a szállításért a közönség a hajósoknak kevesebbet kell majd, hogy fizessen. Hogy aztán - például évente — mekkora összegre fog rúgni az így elért megtakarítás, ez bizonyos adatok birtokában előre számítható, nevezetesen, ha tudjuk, hogy a csatornán keresztül évente mekkora mennyiségek és mekkora távolságokra fognak szállításra kerülni. Megtehetnénk, hogy a hajósoktól, vagy hajóstársaságoktól előzetes számításokat kérnénk arravonatkozólag, hogy bizonyos csatornaméretek esetén, bizonyos nagyságú hajókkal a szóbanforgó távolságokra milyen fuvardíjakat fognak kérni ; így aztán tájékoztatást kapnánk arról a megtakarításról, amelyet a nagyobb hajók révén a szállító közönség élvezhetne. Az ebben az alakban számított megtakarítás azonban nem okvetlenül adná meg azt a tényleges megtakarítást, amelyet a nemzetgazdaság az olcsóbb szállítás folytán elérhet. Elképzelhető ugyanis, hogy a gyakorlatban, a nagyhajón való szállításkor, a szállító vállalat a fuvardíjat alig szabná olcsóbbra, mint a kishajón 1 Jacqumot : Le réseau navigable français. (1927.)