Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

4. szám - dr. Viczián Imre: Néhány szó a hajózócsatornák méreteinek kérdéséhez

498 .szakasz. Azokon az előnyökön kívül, melyeket a modern, nagy hajók bizonyos körülmények között nyújthatnak, talán a nemzeti önérzet is a nagyhajókra való áttérés felé csábította a franciákat, látva német szomszédaik nagyméretű csatornáinak fejlődését. Ennek ellenére, a régi víziútrendszer fokozatos átalakításától, egyáltalán, a nagy arányokban való építkezésektől végül is visszatartotta a takarékos franciákat a szükséges óriási befektetés, melynek kifizetődését egyelőre nem látták biztosítva. Azok között az okok között, melyekkel idevágó tanulmányaik során a nagyhajó ellen érveltek, szerepel a hajórakományok kérdése is. Jacquinot a francia víziutakról írott könyvében

1 kiemeli, hogy az ország nagy részében a kereskedelem bőven beéri a 300 tonnás hajókkal, még a legforgalmasabb, az északi szénvidéktől Páris felé vezető vonalon is. A közepes kereskedő, aki északról szenet hozat, legjobban a 300 tonnás hajót szereti, mert így beszerzését néhány hajó útján végezheti el, melyek mindegyike csak egy bizonyos minőségű szenet hoz. Kivételes esetek azok, amikor kívánatos lenne a 600 tonnás hajó. A legtöbb helyen még a jelenlegi kis csatornabárkát, sem tudják teljesen kihasználni ; a terhelési statisztikák azt bizonyítják, hogy teljes 300 tonnás rakományok sem mindig kínálkoznak a hajók számára. Ugyanezt az álláspontot foglalja el az Országos Közgazdasági Tanács, 1926ban írt és 1930-ban kiadott jelentésében

2, ahol a következőképen nyilatkozik : „Nagyobb hajók építése és a hajózóutaknak nagyobb méretekre való átalakítása nem célszerű ; az ipar ugyanis nem annyira központosított, hogy 300 tonnánál nagyobb tételeket sok üzem rendelhetne, vagy küldhetne." (A víziúton való szállításoknál Franciaországban az ipari nyersanyagokon és tömegárukon van a hangsúly. A mezőgazdasági termények mozgása nem nagy, sem bel-, sem külkereskedelmi vonatkozásban. Mezőgazdasági termelés szempontjából Franciaország az önellátás körül ingadozik és emellett még a terményeket, egyes vidékeken belül, a helyi fogyasztás veszi fel.) Ezekután vessünk egy pillantást az I. rendű — legalább 300 tonnás hajókra kiépített — francia víziutakon járó hajók közepes terheléseit feltüntető táblázatra. Ez a táblázat összefoglalása azoknak az adatoknak, melyeket a francia statisztika

3 a számtalan víziútszakaszra, az ott — közlekedő hajók átlagrakományára vonatkozólag megad. (Az adatgyűjtésnél az üres hajókat különválasztották, az átlagrakomány értékét ezek tehát nem rontják.) Nagyobb áttekinthetőség kedvéért az egyes szakaszok átlagait fővonalak és csatlakozó ágak szerint foglaltam össze. A táblázatból ki lehet olvasni, hogy egy-egy útvonalon végighaladva, a hajók szakaszról-szakaszra változó átlagterhelése milyen értékek közt mozog. A nagy folyókon az átlagterhelés meglepően alacsony. Ez nyilván onnan származik. hogy a nagy folyókon, a csatornákból jövet, vagy oda menet, számtalan kis hajó is úszkál. (A Rhône esetét illetőleg pedig a kellő vízmélység is gyakran hiányzik ahhoz, hogy a nagy uszályok ott teljes teherrel, tehát teljes merüléssel járhassanak.) — Áttérve azonban a csatornákra, itt néhol meglepő dolgot tapasztal1 Jacquiuot : Le réseau navigable français. 1927. 2 Programme d'Outillage National, Avis et Rapport du Conseil National Kconomique sur les Voies Navigables, présenté par M. P. Richemond. 1930. 3 Statistique de la Navigation Intérieure. Relevé général du tonnage des machandises, Année 1932. (Megjelent 1934.) és Année 1934. (Megjelent 1937.)