Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

4. szám - dr. Viczián Imre: Néhány szó a hajózócsatornák méreteinek kérdéséhez

495 tek el ; végül, a szaggatott vonalak azt tüntetik fel, hogy a kiépítésre vonatkozó első gondolat, első terv, mely korszakig nyúlik vissza. Mindenekelőtt láthatjuk, hogy a francia víziúthálózat sem máról-holnapra épült ki. Hosszú évtizedek, sőt évszázadok teltek el, amíg egy-egy víziútvonal kifejlesztésének gondolata diadalra jutott és a megvalósítás kezdetét vette. A megindult építkezések pedig sokszor csak lassú ütemben közeledhettek a teljes befejezéshez, mert pénzhiány, politikai zavarok a munkaprogramra keresztülvitelét néha évtizedekre megszakították. A hosszú építési időkre vonatkozólag azonban valamit meg kell jegyeznem. Ha a víziutat csak jóval a munkálatok kezdete után lehetett is teljes hosszában a használatnak átadni, azért egy-egy rövid szakaszon az építés már jóval előbb befejeződött és a hajózás itt megindulhatott. A kezdettől a befejezésig eltelt nagy időközök tehát nem azt jelentik, hogy pl. először elkészült az ásott csatornaszelvény, aztán csak ötven évvel később került sor a hajózózsilipek építésére. Ez a gazdaságosság szempontjából teljesen elhibázott építési mód lett volna, mert az építés alatt beruházott tőkék így csak nagysokára kezdhettek volna gyümölcsözni, tehát az előálló időközi kamatveszteség folytán az építtetőt tekintélyes kár érte volna. Éppen mivel ez az időközi kamatveszteség valóságos réme a takarékos franciáknak, többnyire azt láthatjuk náluk, hogy az egyszer megindult építkezések a legnagyobb erővel, a leggyorsabb ütemben folynak, hogy a műveket minél előbb át lehessen adni a használatnak. (így történt ez például legutóbb, a Grand Canal d'Alsace első lépcsőjének kiépítésekor.) — Ha pedig az ilyen munkamenet mellett való kiépítéshez a szükséges összegek hirtelenében rendelkezésre nem állnak, akkor a mű szakaszonként jön létre, pl. egy 200 km-es víziútból egyelőre csak 20 km létesül, amit azonban aztán tüstént megnyitnak a forgalom számára. — így történt ez a francia vízi úthálózat kifejlesztése során is és ebben az értelemben kell venni az építkezésekkel eltelt hosszú időszakokat is. Ami most már azt a kérdést illeti, hogy tényleg olyan régen épültek-e a francia csatornák : erre vonatkozólag az ábrából azt láthatjuk, hogy azok némelyike bizony még a XVII. századból származik és a mai hálózat fele 1840-re már készen állott. Ezzel szemben az eredményes folyószabályozás csak a mult század közepe felé kezdődött. Poirée első keretes gátját 1834-ben építette, márpedig a mozgó duzzasztók feltalálása előtt a nagy folyók csatornázását sikeresen megoldani nem lehetett. Azideig tehát a hajózás a nagy folyókon — a csupán csatornázással szabályozható nagy folyókról szólván — számtalan akadállyal küzdött és az év legnagyobb részében mutatkozó csekély vízmélységek, szorulatok, zugók a nagyhajók közlekedését lehetetlenné tették. Ezekután nem lehet csodálkozni azon, ha az eredményes folyószabályozás előtt épült csatornák sem készültek bővebb szelvénnyel, nagyobb műtárgyakkal, mint amekkorák a kiindulópontul szolgáló folyókon akkoriban járó kis hajók méreteinek megfeleltek. A csatornaépítés azonban — mint ahogy azt a grafikon mutatja — a mult század ötvenes éveivel még nem fejeződött be. Viszont a Rajnán 1841-ben már megjelent az első gőzhajó, később a vasuszály, ami a fejlődés további irányát megjelölte és a hajózást a nagy egységek építése felé terelte. A nagy folyókon tényleg a vízmélység növelése, nagy duzzasztók és hajózózsilipek építése lett a cél Franciaországban is és ennek érdekében, a hatvanas évek táján, számtalan építkezés is folyt ; ezzel szemben az újonnan épülő francia csatornák méretei semmi olyan