Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

4. szám - Fritsch Kálmán: Vízimunkálatok a visszacsatolt felvidéki területeken az elmúlt 20 év alatt

év őszén bekövetkezett fordulatig jórészben kikotorták száraz kotróval a tervezett medencét, és a nyert anyaggal feltöltötték a védőgátat. A partbiztosításokba beépült 1300 m

3 lábazati kő, és ugyanazon célra deponálva van az építőhelyen nagyobb mennyiségű betonlap és kisebb mennyiségű terméskő. A jelenlegi félbenhagyott állapotban a partok biztonsága kedvezőtlenebb, mint az építkezés megkezdése előtt, ezért kívánatos volna a nagyvizek beállta előtt a legszükségesebb partvédőműveket befejezni. II. A hajózható folyók szabályozása. A kikötőkkel kapcsolatban a csehszlovák gazdasági életnek nemkevésbbé gyakran hangoztatott követelménye a dunai hajózó út kifejlesztése és kihasználása volt, a nyugati, de főleg a keleti, balkánállamokkal való gazdasági kapcsolat kimélyítése céljából. Ezenkívül a víziutaknak az ország belsejében való lehető meghosszabbítása érdekében nagy súlyt vetettek a Morva-folyónak, mint a Duna— Elba—Odera-csatorna végső szakaszának és a Vág-folyónak szabályozására. a) A Duna. A háborút követő első években a zavaros politikai és súlyos gazdasági viszonyok következtében a szabályozási munkálatok a Dunán csaknem teljesen szüneteltek. Csak szórványosan végeztek a parti államok kisebb, sürgős karbantartási munkákat. Ennek megfelelően a Duna-statutum által nemzetközileg nyilvánított Dunán, nagyon kedvezőtlenek voltak a hajózási viszonyok. A rossz gázlóknak a csehszlovák kotróparkkal 1921-ben és 1923-ban történt átkotrása csak rövid ideig tartó javulást jelentett. Ezek az állapotok végre az érdekelt parti államokat a Duna szabályozásának rendszeres megindítására késztették. Az 1926. év októberében a Duna magyar-csehszlovák határszakaszának közös beutazása alkalmából megállapodás jött létre a parti államok között a legsürgősebb szabályozási munkákra nézve. A rossz gázlók megjavítása céljából a legsürgősebb teendőül a kisvíznek a főmederben való koncentrációját jelölték meg, mivel az elhanyagolt és megrongálódott párhuzamműveken és mellékág-elzárásokon át sok víz folyt el a mellékágakban még kis vízállásnál is, mikor a gázlókban nem volt elegendő vízmélység. A közösen jóváhagyott tervek alapján a vajka-varjasi kedvezőtlen dunaszakaszon mindkét állam a maga oldalán a saját költségére az 1925. évtől kezdve kiegészítette a megrongált párhuzamműveket és mellékágelzárásokat és ezenkívül új mellékágelzárásokat is épített. A nagybodak—szapi szakaszon, ahol már a háború előtt észlelt mederemelkedés fokozódott, a műtárgyakat részben meg is magasították. Miután ezek a középvízszabályozóművek nem voltak elégségesek a rossz gázlók megjavítására, az ideiglenes magyar-csehszlovák közös műszaki bizottságnak 1930. évi határozata alapján megindult ez évben a háború előtt félbenhagyott kisvízszabályozás. A két állam mííszaki-gazdasági kérdéseit rendező szerződés megkötéséig, mely csak 1938-ban jött létre, ez alkalommal ideiglenes megállapodás történt arra nézve, hogy a szabályozási vonalon belül a mederbe eső építmények közöseknek tekintendők, melyeknek költségeit a parti államok közösen fedezik. Ilyen építmények a kisvízszabályozás céljára szolgáló sarkantyúk, és ilyen közös