Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)
4. szám - Luigi Miliani: Az egységes folyószabályozás alapelvei
419 a) közvetlen védekezés a hordalék kártételei ellen ; ez nagy hordalékfogó gátak építésével érhető el, amely gátak alkalmasak arra, hogy a legalább harminc, de esetleg száz esztendő alatt érkező törmelékanyagokat visszatartsák. Uymódon időt nyerünk a szabályozás alá vett vízfolyásba torkolló valamennyi vadpatak fokozatos és szükségképen lassú ütemben végzendő rendezésére. b) az árvízszín alábbszállítása-, ez azáltal történik, hogy a nagy árvizek alkalmával lefolyásra kerülő víztömegek egy részét a mederből természetes vagy mesterségesen előállított tározómedencékbe vezetjük. A nagy hordalékfogó gátakat lehetőleg a folyóknak a síkságra való érkezésénél a völgy torkolat geológiailag és morfológiailag legalkalmasabb helyein létesítsük. Ezek a nagy gátak természetesen nemcsak a kavics és egyéb hordalék lerakodóhelyeiül szolgálnak, hanem az árvizek szabályozómedencéiül is felhasználhatók, mely esetben el kell hogy látva legyenek megfelelő — egyébként már közismert és széltében használatos — berendezésekkel a nagy víztömegek árvízbiztonsági szempontból veszélyes részének önműködő módon való visszatartására. Abban az esetben azonban, ha a természetes körülmények megengedik, előnyösebb az árvíztömegeket természetes tározó helyekre elvezetni, amelyek lehetnek szabályozható vízszínű tavak vagy a terepnek töltésekkel könnyűszerrel körülfogható mélyedései völgyeletei. Az a folyó, amelynél a legsürgősebben kellett az árvédelmi intézkedéseket megtenni, az Adige volt, az első tanulmányok tehát erre a feladatra irányultak. A folyó jelentékenyebb mellékfolyói mentén elszórtan már megindultak a szabályozási munkálatok, melyek közül a kezdeményező munka a Noce torrensen Rocchetta mellett létesített tározó medence volt. Felhasználva egy ott létező sziklás völgyszorulatot, a medret falazott gáttal zártuk el és így teremtettük meg a hordalékfelfogó s egyszersmint árvízszabályozó tározó medencét. A gát feletti és alatti mederrészeket balparti alagúttal kötöttük össze, melyen át az alagútnyílás különleges szabályozószerkezetének megfelelően a normális vízmennyiségek az alsó mederrészbe juthatnak. Árvizek idején a vízmennyiség egy része nyomás alatt jut ugyancsak az alagúton át az alsó mederrészbe, a víztöbblet ellenben a medencében tározódik. Az árvíz tetőzését követő apadással lépést tartva, a medence önműködően kiürül a fenékkiürítő küszöb magasságáig, ismét készenállva arra, hogy működésbe lépjen az árvíz megismétlődése esetén. Hasonló megoldás érdekében végeztek tanulmányokat az Adige más mellékfolyóinál, ezek közül egyiknél azonban, az Avisionál, figyelembe vettük azt a kínálkozó lehetőséget, hogy az árvizeket a szomszédos Brenta folyó medencéjéhez tartozó két tóba (Lago di Levico és Lago di Caldonazzo) lehet bevezetni. A két tó között különleges helyzetük folyamányaképen olyan összeköttetést lehetett létesíteni, melynél fogva egyetlen tározómedenceként kezelhetők. A már kivitelre elfogadott, valamint a még tanulmányozás alatt álló munkálatok révén az Adige árvizeit részekre bontva ártalmatlanná fogják tenni. Ennek a síkságon függőmederben haladó folyónak vízrajzi és fizikai jellemvonásai megkövetelik, hogy árvizi víztömegeit jelentékeny mértékben megcsapoljuk. Minthogy pedig a természet a Garda-tó alakjában pompás tározó medencét kínál számunkra, ennélfogva azon gondolkozunk, hogy az Adige legnagyobb árvíztömegeinek körülbelül egyharmadrészét ebbe a tóba vezetjük. Ezzel az erélyes intéz25*
