Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

4. szám - Luigi Miliani: Az egységes folyószabályozás alapelvei

420 kedéssel a folyónak pusztításokra hajlamos támadó magatartását gyökeresen megszelídítjük. Hasonló eljárást fogunk követni több más venetói folyónál is, mint például a Cellina—Meduna esetében és a Tagliamento, Isonzo néhány mellékfolyójánál és néhány kisebb jelentőségű vízfolyásnál. Miután az előbbiekben röviden ismertettem az új szabályozási rendszer alapelveit, amelyek nyilvánvalóan éles ellentétben állanak a múltban követett eljárásokkal, amelyeknek alapgondolata az árvizek levonulásának meggyorsítását 5. ábra. A venetoi vízrendszer. követelte, áttérek a probléma második részére, a tározómedencékben raktározott víztömegek hasznosításának kérdésére. Csak röviden és általánosságban szólók erről a kérdésről, anélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznék. * * * f A venetói folyók vízrendszere vízfolyások és síkvidéki csatornák szövevényes hálózatából áll (5. ábra), melyek a legkülönbözőbb célokat szolgálják a hajózástól kezdve az árapasztásig, valamint ipari és mezőgazdasági vízhasznosításig. A csatornáknak ez a bőséges hálózata az árvizek idején eldugul és mind a földekre, mind a lakosokra veszélyes helyzet áll elő. Ezzel szemben kisvizek idején a lefolyásra kerülő csekély vízmennyiségek nem elegendők ahhoz, hogy minden