Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

3. szám - Taxner Béla: A Dunavölgy pestvármegyei részének vízrendezése

310 A szikek megjavítását rendkívül fontosnak tartom és pedig elsősorban a közlegelők és így az állatállomány javítása érdekében. A közlegelők anyagilag egyébként is nehéz helyzetben vannak. Minthogy más művelésre fel nem használhatók, jövedelmező voltuk kötött, terhük ellenben a talaj minősége szerint van megállapítva. Más módon mint megjavításukkal tehát anyagi helyzetük nem javítható. A szikek skatulyázása, vízzel való ellátása olyan mennyiségű és minőségű anyaszéna termesztését teszi lehetővé, hogy ezzel éppen ezek a jövedelmet nem hozó területek igen szép bevételt biztosítanak. Ha pedig az érdekelt gazdatársadalomnak teherbíró képessége fokozódik, akkor elmarad a panasz és a Társulat életműködése javul. Ez a lehetőség nem kíván sem túlságosan nagy befektetést, sőt még a vízigénye is szerényebb mint egyéb öntözésmódoknak. A skatulyázás megoldása egyszerű és olcsó. Az araszos kis töltések építése alig kerül méterenként 3—5 fillérbe, mert a szikesek általában olyan laposak, hogy magas „skatulya" nem kell sehol. Idővel, ha már nagyobb vízmennyiségre lesz szükség, az öntözővíz beszerzését célszerűbbnek tartom a Bakéren keresztül megoldani, mert az árapasztó igen messze van a felhasználás helyétől. Igaz ugyan, hogy ez a megoldás a soroksári Dunaágnak a Bakérrel való összekötését kívánja meg, ami elég költséges, viszont Szalkszentmárton és Kunszentmiklós között hatalmas kiterjedésű szikes területek várnak állandó vízre. Ezenkívül csak ily módon lehet célszerűen vizet vezetni az igen értékes dunamenti áradmányos talajú területekre is, nem pedig a lecsapoló csatornák útján, amelyek itt csupa szikes laposon húzódnak végig. Az öntözőároknak a vasút és a Kígyósér közötti dombháton van a helye. A Kígyósér közvetlen környékét ennek medréből is el lehet látni vízzel. Az általános szabály szerint elsősorban a jó minőségű területeket kellene megöntözni, mert ezeknek a területeknek a hozadéka hasznosítja legjobban a befektetett költséget, ezeken érvényesül leginkább az öntözés áldásos hatása. Hogy itt mégis a legrosszabb szikes területek vízzel való ellátását javasolom — mint legsürgősebben bevezetendő belterjesebb gazdálkodásmódot — annak a magyarázatát a helyi viszonyok adják meg. Az Alföldön általában bőséges takarmánytermesztés és állattartással lehet csak megfelelően gazdálkodni. Ma egyelőre ez még fokozottabb mértékben áll fenn azért is, mert tüzelő, fa, erdő általában nincsen és a trágya javarészét tüzelőnek használják el. Megfelelő trágyázás nélkül pedig sem a szikes, sem a homokos alföldi talajok nem adnak biztos termést. Negyedik megoldásmódja az árvízkárok megszüntetésének az, ha az árvizeket, illetve azok feleslegét külön csatornán vezetjük el. Az erre szolgáló csatornát „árapasztónak" nevezzük. Erre a megoldásra a jelen esetben feltétlenül szükség van és pedig elsősorban a Kunszentmiklós—Bugyi—Sári határában elterülő nagykiterjedésű sík terület biztos védelme érdekében. Ahogyan a megelőző megoldások mindegyikét alkalmazni fogjuk a maga helyén, éppúgy ez az utolsó lehetőség is csak bizonyos terület érdekét tudja biztosítani és nem lehetséges olyan módot alkalmazni, amely az egész kiterjedt árterület árvizét egy csapásra megszüntetné. Annak a vízmennyiségnek „apasztása", amelyet a kiépített csatornák már nem képesek kiöntés nélkül elvezetni, természetszerűleg a tökéletes lecsapolás érdekében is elengedhetetlenül szükséges. A csökkentett árvizek ugyanis úgy