Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

3. szám - Taxner Béla: A Dunavölgy pestvármegyei részének vízrendezése

311 a fő-, mint a fontosabb mellékcsatornákban a terület felszínénél alacsonyabb vízszinttel fognak majd lefolyni és így meg van teremtve az előfeltétele annak, hogy a lecsapolást is tökéletesebbé tehessük. Erre pedig ezen a nagykiterjedésű területen, amelynek felszíni esése nincs, feltétlenül szükség van, mert csak a mellékcsatornahálózattal lehet a csapadékvizek megfelelő gyors lehúzódását elősegíteni. Ma e fontosabb csatornáknak egymástól 4—5 km távolsága mellett a víz a talaj felszínén le nem húzódhatik. Az erősen szikes talajokon a beszivárgás mértéke csekély és a csatornák szívóhatása csak keskeny parti sávra terjedne. Az alacsonyabbrendű kis csatornákra, árokhálózatra az öntözés bevezetése esetében is elengedhetetlenül szükség van. Az árvizek elvezetését pedig feltétlenül követnie kell az öntözés fokozatos bevezetésének. A szikes legelők és kaszálók vízzel való ellátását, mint kezdő lépést igen fontosnak gondolom azért is, mert ezzel a módszerrel legkönnyebben indulhat meg az öntöző gazdálkodás, a vízhasznosításnak ez a legkényesebb módja. Ez uton lassan, fokozatosan fogják a gazdák megszokni, megtanulni és megkedvelni, azután majd bővítik, szaporítják, végül észrevétlenül készen áll egy új nemzedék arra az időre, amikor a többtermelés életkérdés lesz és 20 holdnak kell ellátni azt a feladatot, amire ma még ennek többszöröse is alig elegendő. Addig azonban még sok jóakarat és áldozatkészség szükséges az egyik oldalon, tanítás és példaadás a másik oldalon. A példamutatás igen fontos, mert a legbölcsebb tanításnak is csak akkor van igazán eredménye, ha a közvetlen szemléltetés lehetősége is meg van adva. De még a szemléltetésnek, oktatásnak is az a legszerencsésebb formája, ha a tanulás egyúttal anyagi előnyöket is jelent és a példa egyúttal kézzelfogható eredményeket is szolgáltat. Látjuk, hogy a legegyszerűbb skatulyázás is írott malaszt maradt mindeddig, mert rábíztuk a gazdákra. Pedig igazán nem kellett volna messzeföldre vándorolniuk, ha példát akartak volna látni. b) Pénzügyi kérdések. A szikes legelők, kaszálók vízzel való ellátása után a gazdálkodás átállítása következik fokozott takarmánytermesztésre és állattartásra. Ezekkel egyidőben kellene a tekintélyes számú adóhátralékot is rendezni. Ennek a kérdésnek helyes megoldása igen nagyfontosságú, mert a hátralékok megfelelő rendezése a lelki izgalmak jórészének megszüntetését jelentené. Ezenkívül meg van az a nagy előnye, hogy ha sikerült azokat a gazdákat, akik önhibájukon kívül kerültek ebbe a súlyos helyzetbe — tartozásaik fokozatos lerovásához hozzásegíteni —, úgy talán éppen a legnehezebben küzdő gazdák szabadulnak fel a kilátástalan küzdelem gondja alól. A hátralékok egyszerű törlése nem lehetséges, illetve nem kívánatos, de nem is volna célszerű. Nehézkes volna a törlésük az egységes járulék- és adókezelés technikája szempontjából, viszont a Társulat anyagi érdekeit tekintve a törlés hátrányos volna. De talán nem is volna igazságosnak sem mondható, mert e hátralékok sokféleképen keletkeztek és míg egyeseket a hátralék törlése talán jogosulatlanul is kedvezően érintene, addig másokat, akik arra igazán rászorulnának,