Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

3. szám - Taxner Béla: A Dunavölgy pestvármegyei részének vízrendezése

306 Költséges lehet a Társulat régi elavult kotróinak munkája is, de bármily előnyös volna új kotrók beszerzése, ezekre fedezetet ez idő szerint a kivetésből nem lehet biztosítani. Az igazgatás költségeinek nagyságát az magyarázza meg, hogy a kezelési, nyilvántartási, irodai munkákhoz, az újraosztályozás és a kisajátítás elvégzéséhez, nemkülönben az ártéri térképek megfelelő kidolgozásához aránylag nagy személyzet alkalmazására van szükség, mert különben ez a munka — aminek elvégzése pedig elengedhetetlenül szükséges — rendkívül lassú volna és nem tudna a kívánalmaknak megfelelni. Pl. : a beadott panaszokat jól elkészített térkép, földkönyv, egyszóval nyilvántartás nélkül még csak elbírálni sem lehetne. A nyilvántartás helyes vezetése és a szükséges állandó kiigazítás ilyen nagy Társulatnál, ahol az árterület általában kis parcellákból áll, ha jól akarjuk elvégezni, nagy feladat. Pedig azt jól kell elvégezni. Az igazgatási költségeket a maihoz képest a jövőben okvetlenül csökkenteni lehet, de jövő alatt ne várjunk egészen közeli éveket, mert hiszen a Társulat éppen olyan munkák megvalósítása előtt áll, amelynek elvégzéséhez megerősített személyzetre van szükség. d) A törvény rendelkezéseinek befolyása. Természetesen a panaszok megvizsgálásával mind a hatóságok, mind a Társulat vezetősége is sűrűn foglalkozott eddig is. És, hogy milyen helyesen mutattak rá a bajok szülőokára, felemlítem a Társulat véleményező bizottságának 1929 decemberében készített előterjesztését. Ebben a bizottság már rámutat arra, milyen nagy veszélyt jelent, azaz rejt magában az államkölcsön feltételeit megállapító törvénynek az a rendelkezése, hogy a törlesztés a munkálatok befejezésekor azonnal megkezdődik (eltekintve attól, hogy a kölcsön akkor még rövid lejáratú és így túlságosan drága volt). A véleményező bizottságnak ez az előterjesztése, szószerint a következőket mondja : ,,A bevégzett lecsapolás után közvetlenül nagy területek lesznek átmenetileg hasznot nem adókká, csaknem terméketlenekké és így azok tulajdonosának teherbíróképessége a lecsapolással nem hogy emelkednék, de néhány évig határozottan csökkeni fog." Rohringer Sándor műegyetemi tanár a Társulat akkori miniszteri biztosa 1931-ben részletesen foglalkozik a Társulat helyzetével. Felterjesztésében fentebb előadott kérdésre nézve kifejti, hogy : „Az elégedetlenség fő oka az 1925. évi IV. t.-c. merevségében rejlik, amely nem adott módot arra, hogy a lecsapolási munkálatok legnagyobb részének befejezése után, bizonyos idő adassék, amelyen belül a területek átalakulhassanak és a művelés módja az új helyzethez alkalmaztassék, illetve kitanulmányoztassék". Másik ok e felterjesztés szerint a súlyos gazdasági helyzet, mely a talajjavításhoz szükséges külön befektetést igen megnehezíti. Vannak lecsapolt területek, amelyeket a tulajdonosaik saját erejükkel nem képesek megmívelni, mert a szükséges eszközök beszerzéséhez sincsen fedezetük, „de azért a járulékot fizetniök kell". A fenti igen határozott megállapításból az a tény következik, hogy annak a birtokosnak lesz legkeservesebb a sorsa, akinek kevés jövedelmező területe mellett, aránylag sok az olyan rossz földje, amely utólagos talajjavításra (Folge-einrichtungen) szorul és így nagy befektetést és munkát kíván.