Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

2. szám - Lessenyei József: Rajna-westfáliai iparvidék vízgazdálkodása

203 a homokfogóban a nagyobb fajsúlyú szennyezések nem ülepednek le teljes mértékben, míg ha a méretezés már eleve kisebb sebességre történik, úgy csekély víz esetében a finom iszap leülepedése már itt bekövetkezik. Ezen a körülményen segít a Blunk-féle homokfogó. Ez függőleges átfolyású akna (3. kép), melynek tengelyében vaslemezből készült koncentrikus liengerfelületek vannak beépítve. A hengerfelületek felső élei a középtől kezdve a kerület felé fokozatosan néhány centiméterrel alacsonyabbak. Kevés szennyvíz esetén csak a külső hengerfelület mellett áramlik a szennyvíz, a vízmennyiség növekedésével egyre újabb hengerfelületek lépnek működésbe és így a vízmennyiséggel arányban az átfolyási keresztszelvény is növekszik. A homokfogó után a szennyvíz az előülepítőbe kerül. Az előülepítésre itt azért van szükség, mert a bevezetőben említett ipari víz igen nagymennyiségű iszapot tartalmaz és az a nagymennyiségű iszap szakaszosan érkezik a telepre. A későbben leírandó Emscher-kutakban a lökésszerűen leülepedő iszap egyszerre igen nagymennyiségű iszapvizet szőrit ki és így a friss víz erősen szennyeződik a bomlófélben lévő iszapvízzel. Az iszapmennyiséget még növeli a Krupp-gyár szennyvizeinek nagy vastartalma, mert a vasvegyületek a lúgos kémhatású háztartási szennyvizekkel keverve igen nagy csapadékleválást idéznek elő. Ezért az Emscherkutak elé 1931-ben Prüss tervei szerint előülepítő medencét építettek ; mely köralakú, átmérője 30 méter. A szennyvizet bujtatóval juttatják a medence közepére. A csendes áramlást és a teljes eloszlást háromszög keresztmetszetű falécekből alkotott körrács segíti elő. A víz a kerület felé csökkenő sebességgel halad és ezalatt megy végbe az iszap leülepedése. (4. kép) A fenékre leülepedő iszap eltávolítását úgy oldották meg, hogy sugárirányú kotrópad tolja az iszapot a középre épített sűrítő tartányba. A kotrópad szerkezeti megoldásánál azonban a várható talajsüllyedések is közrejátszanak. Azért a szokásos merev hídra szerelt kotrószerkezet helyett vashengeren úszó és a kerületen futó meghajtószerkezettel vontatott kotrószerkezetet építettek. A kotrószerkezetről vezetett kotró-lapátok is csuklóval vannak ellátva, úgy, hogy a fenéklemezt alkotó, kisebb részekből összeállított betonlapok egyenlőtlen süllyedése esetén is maradék nélkül eltávolítható az iszap. Az ülepítő medence köbtartalma 1300 m

3. A leülepedett iszapot a kotrószerkezet juttatja a középen elhelyezett 800 m

3-es sűrítő tartányba. Az eredetileg mintegy 98% vizet tartalmazó iszap a sűrítőtartányban a tekintélyes víznyomás folytán nagy mennyiségű vizet ad le, úgy hogy a kiszivattyúzott és a rothasztótartányba juttatott iszap víztartalma 88—90%. Az előülepített szennyvíz a 18 kútból álló Emscher-kút berendezésbe jut. Megvan a lehetősége azonban annak is, hogy az előülepítő az Emscher-kutakkal párhuzamba, vagy sorba kapcsolva működjék. Az Emscher-kutakból elfolyó szennyvíz a Berne patak kiépített medrébe kerül és innen az Emscherbe. Az Essen-Nordi telepen az iszapot anaerob-rothasztásnak vetik alá. (5. kép). Ez jelenleg több berendezésben történik, így az Emscher-kutakban leülepedő iszap az Emscher-kutak rothasztó-terében rothad ki, az előülepítőben nyert iszap egy régi, vízszintes elhelyezésű és jelenleg utórothasztó-tartányul szolgáló berendezésbe kerül. A kirothadt iszapot a telepen belül feltöltésre használják. A rothadás folyamán fejlődő évi 700,000 m

3 methángázt átadják Essen város gázműveinek.