Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

2. szám - Lessenyei József: Rajna-westfáliai iparvidék vízgazdálkodása

204 Karnap-i szennyvíztisztító telep. 1929-ben helyezte üzembe az Emschergenossenschaft Karnap mellett a nagy folyamülepítő berendezést. Ennek az alkotásnak a feladata az Emscher vizében lévő 2-5 cm

3/liter lebegő anyag visszatartása, ami évenként napi 850.000 m

3 vízhozam mellett 250,000 tonna 50% vizet tartalmazó iszapot jelent. Bár az Emschergenossenschaft kezdettől fogva azon volt, hogy a bányák és iparvállalatok szennyvizeiket az Emscherbe, vagy annak mellékpatakjaiba való bevezetésük előtt mechanikailag tisztítsák, mégis azt kellett tapasztalniok, hogy vagy a tisztítás elégtelensége, vagy a nagyon különböző összetételű szennyvizek utólagos egymásrahatása folytán az Emscher vizének iszaptartalma túllépi a megengedett határt. Ezért építették meg a Karnap-i nagy ülepítőberendezést, mely ma méreteiben a világon a legnagyobb mechanikai szenny víztisztítótelep. Az elgondolás szerint az Emscher teljes vízmennyisége, azaz 10 m

3/mp mintegy két órai ülepítési idővel átvezetendő a berendezésen, azonkívül még egészen 30 m

3/mp vízmennyiségig egy órai idővel. Természetesen a legeszményibb lett volna a telepet a rajnai torkolatnál megépíteni, ez azonban nem volt lehetséges, mert az Emscher alsó folyását a terepsüllyedések miatt hamarosan el kell tólni észak felé. Ennélfogva az elágazás helyétől keletre kellett helyet keresni. A hely kikeresése is nehéz kérdés volt, mert a következő igényeket kellett kielégíteni : 1. lehetőleg minél több szennyvízforrást foglaljon össze, 2. az ipar fejlődését nagy kiterjedésénél fogva se akadályozza, 3. a terep megfeleljen az építési követelményeknek. Mindezen szempontok figyelembe vételévé] a Rajnától mintegy 20 km-re keletre, Essentől északra, közvetlenül a Boye betorkolásánál fekvő mintegy 120 holdnyi terület mutatkozott a legmegfelelőbbnek. (6. kép.) Közvetlenül a két vízfolyás találkozásánál építették meg a terelőművet. A gát 76 m hosszú bukóéle biztosíthatta a 30 m

3/sec-en felüli vízmennyiség zavartalan átbukását, illetőleg lefolyását, t. i. az Emscher és a Boye együttes vízhozama igen magas vízállásnál a 150 m

3-t is elérheti. Míg az Emscher gátja a koronáig kövekkel van kirakva, addig a Boye gátja fenékleeresztőként van kiképezve. A gát koronáját teljes hosszában gerendák képezik, így a folyóágy és a gát süllyedése esetén is könnyen megtarthatják az átbukás magasságát. A gáttal elterelt víz az egész ülepítőberendezést körülvevő árvízgátban elhelyezett zsilipeken átjutva a négyosztású durvarácshoz, majd az épületben elhelyezett finom rácshoz kerül. A durvarács rácsköze 10, a finom rácsé 2 cm. Mindkettő állórács, gépi tisztító szerkezettel. Minthogy a 12 m széles vízvezetőcsatorna vizét a 200 m széles ülepítőtérben lehetőleg egyenletesen kell elosztani, 16 részre osztják a vizet és így mind a négy ülepítőmedencébe 4 befolyás van. A csatornafelezéseknél alkalmaztak még élben végződő, elforgatható vasnyelveket, melyek a szennyvíz és iszap finomabb elosztására másutt is beváltak. Az ülepítőtér mérete 32.000 m

2, a teljes mélysége 3-5 m, melyből 2 m számít csak hasznos térnek. 1-5 m pedig iszaptárolásra van szánva. így napi 850,000 m

3 szennyvízhozam mellett a szennyvíz közel 2 órát időzik az ülepítőberendezésben. Az 5 4 évig tartó építkezés alatt a talaj 70 cm-rel süllyedt. Nagy gondot fordítottak arra, hogy minden műtárgynak lehetőleg meg legyen adva a lehetősége az önálló süllyedésre. Betonműtárgyakat lehetőség szerint nem alkalmaztak,