Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

2. szám - Lessenyei József: Rajna-westfáliai iparvidék vízgazdálkodása

198 vizeket a mederszelvény felső, ugyancsak 1:1-5 lejtésű béleletlen szelvény van hivatva befogadni. A tapasztalat azt mutatta, hogy kisvíznél a betonlapokból alkotott rézsűn iszap rakódik le, ezért meredekebb rézsűjű mederkeresztmetszetet vezettek be, ami lényegesen csökkentette a megkívánt területet is. A legkisebb helyszükségletet igénylő függőleges oldalfalakat csak helyszűke esetén alkalmazták. A meredekebb rézsűk betonlapokkal való borítására jól beváltak a gyárilag készített betonformalapok. A nagy eséseknél beépített bukók is az idők folyamán átalakulást szenvedtek. Magas vizeknél ugyanis a vízenergia úgy a bélelt, mint a béleletlen rézsűket kimosta. Ezért a bukóknál, valamint a vízlépcsőknél a víz eleven energiáját megsemmisítő keresztgerendákat építettek be. A mellékpatakok szabályozása ugyanolyan változásokat idézett elő, mint az Emscher rendezése. Az 1. kép mutatja a bekövetkezett változásokat. Az Emscher felső folyásának kiépítése Heinrichenburgtól a forrásig, 32 km hosszban ugyan már 1910-ben megkezdődött, de csak a háború alatt fejeződött be. Ezen a szakaszon a Rajna—

Herne hajózó-csatorna alatt az Emscher bujtatón megy át, majd két kilométer hosszban a medrét át kellett helyezni és az új Emscher-meder Heinrichenburg érintése nélkül halad. Érdekes, hogy a jelenlegi új meder vonalában haladt az Emscher eredeti folyása is, de mesterségesen átvezették Heinrichenburgon, hogy ott egy malom hajtására felhasználhassák. Az Emscher Heinrichenburg feletti szakasza kígyózó vonalban igen csekély eséssel haladt. Az újabb települések ezt a falusias, sőt egy régi vízivár miatt középkoriasnak nevezhető vidéket rövid idő alatt teljesen átalakították egészen Ickernig, de az efeletti rész egészen Mengedéig (52 km) még ma is csak majorokkal és úri lakokkal van tarkítva. Mengedénél a folyammedret 1-5 km hosszban szintén áthelyezték és most a községet megkerüli. Nagy nehézségek merültek fel a Huckarderbruch-on átvezető folyamszakasz rendezésénél. A mult század 80-as éveiben a bányaművelés folytán igen nagy kiterjedésű ártér keletkezett, mely lassan mocsárrá változott. Érdekes megemlíteni, hogy Dortmund város szennyvizével megkísérelték ezt a területet feliszapolni. A szennyvizet a kisebb mezőkre osztott mocsárra engedték, itt a lebegő anyagok leülepedtek és lassan feltöltötték a terepet. Ez a kísérletképen alkalmazott, de közegészségügyi szempontból kifogásolható eljárás eléggé jól bevált, azonban a feltöltött és jóminőségű szántóföldnek bizonyult terület hamarosan újra lesüllyedt. Ujabb nehézségeket jelentett a Dortmund-i rendezőpályaudvartól északnyugatra terjedő mederszakasz, melynél öt vasúti híd keresztezi az Einschert. A meder süllyesztésével kapcsolatban a hidak pilléreit meg kellett erősíteni, ez viszont csak víztelenített mederben volt lehetséges. A hidak felett az Emschert szádfalakkal elzárva felduzzasztották és körülbelül 200 m hosszú facsatornával megkerülték a hídpilléreket. A meder víztelenítése után a rézsűk csúszni kezdtek, gyors szádfalazással kellett a rézsűket megerősíteni. A háború kitörése folytán erősen megcsappant a mérnökök és munkások létszáma, de a munkát így kisebb erővel is folytatni kellett, bár a francia harctér felé irányuló hihetetlen arányú forgalom a vasúti hidak fokozott igénybevételét jelentette, a forgalom hátráltatásának pedig beláthatatlan következményei lettek volna. Az építésvezetőségnek nagy könnyebbségre szolgált ennek a munkaszakasznak a befejezése.