Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

2. szám - Lessenyei József: Rajna-westfáliai iparvidék vízgazdálkodása

199 A vasúti hidak keresztezésétől egészen a 6 km szelvényig két malmot kellett eltávolítani, továbbá a területen folyó nagymértékű bányaművelés és az ezzel kapcsolatos süllyedések miatt ezt a folyószakaszt 1-75 m-rel magasabb mederfenékkel építették. Az efeletti 2-5 km-nyi folyószaksz nem szorult átépítésre, mert a bányaműveléssel még nem jutottak odáig és a folyó rétek között halad. A 65-5 km-es szelvénynél a talajsüllyedések miatt újra el kellett kezdeni a folyó szabályozását. Egy kisebb szakaszon nem süllyesztették a medret, majd a további részen helyszűke miatta rézsűt meredekebbre kellett venni (1 : %). Ezen a részen az Emscher a Phönix-bánya hányóját szeli át. A hányóról beszivárgó víz nagy szulfáttartalma miatt ezt a vizet külön fogják fel és egy kísérleti medencébe vezetik. A további munkálatok már a háború utáni időre esnek és nem mutattak fel említésre méltó részletet. Az eddig elvégzett Emseher-rendezés hossza 77 km, a mellékpatakok hossza 240 km volt. Meg kell említeni, hogy az Emscher kitorkolását az újabb talajsüllyedések miatt újra át kell helyezni. Az Oberhausen melletti 10 km-es szelvénytől ágazik majd el az új meder és észak-nyugat felé 15 km folyás után Stapp-nál ömlik a Bajnába. Ez a munka 1938-ban kezdődik. A természetes lefolyással nem rendelkező területek víztelenítése. Bár az Emscher szabályozásával az igazi értelemben vett árterek megszűntek, az Emschergenossenschaft mégis 39 szivattyútelepet tart üzemben, melyekkel a talajsüllyedések folytán előálló mélyedések szenny- és csapadékvizeit távolítja el. A mesterségesen víztelenített területek között a legnagyobb szerepet az Emscher alsó folyásának áthelyezése miatt befogadó nélkül maradt 3300 ha-nyi terület játsza. Ezt a területet mind az Emscher, mind a Bajna magas vizei ellen gáttal védik, és a csapadékvizeknek, valamint a 250.000 lakos és igen fejlett ipar szennyvizeinek elvezetése csakis átemeléssel volt megoldható. Az Emscher régi medrét a már ismertetett minták szerint nvilt szenny vízároknak képezték ki. Az átlagban 2-5 m

3/mp vízmennyiséget az „Alte Emscher" nevű átemelőtelep segítségével juttatják nyomócsövön a később tárgyalandó ülepítőberendezésbe, majd onnan természetes eséssel a meder fenekén végződő nyomócsövön a Bajnába. Az „Alte Emscher" átemelőtelep köralaprajzú, kupolaboltozatú vasbetonépítmény, eredetileg nyolc különböző teljesítményű és emelőmagasságú, Diesel-motorral meghajtott szivattyúval volt felszerelve, de később az olcsóbb elektromos meghajtásra tértek át. Tartós üzem mellett 3580, csúcsteljesítménynél 19,000 1/mp az átemelőképesség. 1932-ben bővíteni kellett a telepet, külön épületben helyeztek el 2 drb 4300 1/mp teljesítményű elektromos meghajtású szivattyút. Az Emschergenossenschaft által létesített és üzemben tartott átemelőtelepek 1936-ban 9845 ha-t víztelenítenek 39 telepen beépített 120 szivattyúegységgel, melyek összesen 6335 1/mp teljesítményűek. A meghajtómotorok energiaszükséglete 12,075-5 lóerő. A mesterséges víztelenítést igénylő területek kiterjedése az idők folyamán, a bányászat előrehaladtával egyre növekszik. A 5. ábrán látható felső kép mutatja