Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

2. szám - Lessenyei József: Rajna-westfáliai iparvidék vízgazdálkodása

197 helyen metszi egymást. A 21 kilométertől kezdődően 5 kilométer hosszban, ahol a régi Emscher-meder egy nagy kanyarulatot ír le, a földkiemelés szárazon történhetett. Itt viszont számos patak okozott nehézségeket. A patakokat be kellett vezetni az építés időtartama alatt is a régi Emscherbe, természetesen a munkaárok keresztezésével. 1909 februárjában a patakok annyira megduzzadtak, hogy minden elővigyázatosság dacára vizük elborította a jóval mélyebben fekvő munkaárkokat. A nagy vízmennyiség kiszivattyúzása és a munkaárok rendbehozatala sok időt és pénzt emésztett fel. A további építkezéseknél nagy kellemetlenségeket okoztak a magasvizek és a nyári záporok, úgy, liogy nem egyszer az egész munkaárok teljesen víz alá került és a munka folytatásával meg kellett várni az árhullám elmultát. A munka utolsó szakaszában a régi Emschermedrét ideiglenesen át kellett helyezni, mert az új medert tízszer keresztezte. Az Emscher szabályozásának háború előtti részlete 1912 október 23-án fejeződött be. A szabályozott folyamszakasz hossza 45 km, és a Rajnától Hienrichenburgig az Emscher-folyónak a Rajna-Herne-csatorna alatt már régebben megépített bujtatójáig terjed. Az Emscher-folyó alsó és középső szakaszának röviden vázolt szabályozása az egész területen alapos változást idézett elő. Megszűntek a némely helyen sok száz hektárra terjedő árterek, másrészt az árvíz többé nem fenyegette a környező városokat és falvakat. Az ismertetett szabályozás általában minden szempontból bevált, csupán a folyam legalsó 4 kilométeres szakaszát kellett a talajsüllyedések miatt 1918-ban két méterrel mélyebbre helyezni. Azonban kiderült, hogy az erősen szennyezett Emscher vize a Rajna vizével nem keveredik eléggé, ezért 1922-ben a kitorkolómü átépítése vált szükségessé. Az új kitorkolómü 2 drb 60 méter hosszú és egyenként 2-20 m 0 vascső, mely a Rajna fenekén végződik. A vascsövek közepes rajnai vízállást feltételezve 30 m

3 mp-ot szállítanak, azaz az Emscher középvíz mennyiségének kétszeresét. Nagyobb vízmennyiségek levezetésére egy túlfolyó szolgál. Az Emscher szabályozásával egyidejűleg rendezték a mellékpatakokat is. Minthogy ezek a patakok vezetik le a nagyon fejlett iparral rendelkező Emscher vidék szennyvizeit, egyedüli gazdaságos megoldás a patakoknak nyilt szennyvízárkokká való kiképzése volt. Ez természetszerűleg megkövetelte, hogy a patakok medrének megfelelő alakításával a szennyvízből származó iszap leülepedését megakadályozzák. Erre a célra eleintén háromszög-keresztmetszetű mederszelvényt alkalmaztak I : 1-5 arányú rézsűvel. A keresztszelvényeket a 4. ábra mutatja be. A szennyvíz lefolyásának biztosítására a mederfeneket salakágyba helyezett betonlapokkal bélelték. A bélelt szelvény vezethette le a kis és középvizeket, míg a nagy4. ábra. Az Emscher mellékpatakjainál alkalmazott mederszelvények.