Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

2. szám - Lessenyei József: Rajna-westfáliai iparvidék vízgazdálkodása

196 Az A—D típusú hidaknál a gyalogút a főtartókon belül, az E típusnál a főtartókon kívül van. A hidak méretezésénél az E típusnál 10 tonnás legnagyobb kocsiterhelést, a gyalogforgalomnál 400—500 kg/m

2 terhelést vettek számításba. Az előrelátható talajsüllyedések miatt csakis a függőleges felfekvési nyomást biztosító kéttámaszú tartók jöhettek szóba. A hídalapozásnál figyelembe kellett venni azt a körülményt, hogy az Emscher medrének utólagos négy méterrel való süllyesztését vették tervbe. Emiatt a közúti hidakat vasbetoncölöpökre alapozták. Legmegfelelőbb cölöpkeresztmetszetnek az ötszöglet bizonyult ; egy cölöp legnagyobb megengedett terhelése 51 tonna. (Lásd 3. ábra.) Vasúti hidaknak a nagyobb biztonság elérésére szádfalak között alaptömböt készítettek. Az első kivitelezett munka a Walsum-Oberhausen közötti 12 km-es új Emscher meder megépítése volt. A kereken 2 millió m

3 földkiemelést két száraz kotrógép végezte, melyek mindegyikének napi teljesítménye 1500 m

3 volt. A kitermelt földet részben gátépítésre, részben feltöltésre használták fel. A folyammeder rézsűit kővel burkolták, míg a mederfenék burkolatlan maradt. Az Emscher rajnai kitorkoló műve azonban teljesen betonból készült. A Rajna és Emscher szintje közötti szintkülönbséget egy 4 méteres bukó egyenlíti ki. Ennek a folyamszakasznak a szabályozásánál kétségtelenül a legnagyobb körültekintést az Osterfeldi 600 méteres folyamszakasz igényelte. Ugyanakkor építették a Rajna-Herne csatornát, amely itt közvetlenül az Emscher mellett halad, azonkívül 5 vasúti és 1 közúti lud keresztezi. Ezek a hidak is ugyanabban az időben épültek, sőt még egy bányavállalat is ugyanakkor létesített egy víznyerő művet az Emscher mellett. Négy évi munka után elkészültek az első folyamszakasszal és az Einschert bevezették az új folyóágyba. A második részhez, az Oberhausen-Karnap közötti 9 kilométeres folyamszakasz szabályozásához 1908 áprilisában fogtak hozzá. Az előbbitől eltérőleg az egész 9 kilométeres szakasz a régi Emscher medrében halad. A földkiemelés ennélfogva kotróliajóról történt és a kiemelt anyagot a szivattyúkkal a környező árterületekre juttatták. A víz alatti rézsűk megerősítése úgy történt, hogy az előre kikotort fenékárokba betonmunkáknál használatos öntőtölcsér segítségével jutatták a követ. A hídpillérek alapozása is nehezebb volt itt, mint az alsó szakaszon, mert a pillér sok helyen a régi Emscher meder közepére került. Ennek a folyamszakasznak az építése is 4 évig tartott. A harmadik, szabályozásra kerülő folyamszakasz a 21 és 45 kilométer szelvények közötti 24 kilométeres rész. melynél a régi és új Emscher-meder számos 3. ábra. Hídalapozások cölöpözéssel.