Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

2. szám - Lessenyei József: Rajna-westfáliai iparvidék vízgazdálkodása

194 A munkálatok Middeldorf tervei szerint készültek. A tervezet nagy vonalakban a következő volt. A tervezés idejében már szó esett a Rajna—Herne-csatornáról és felvetődött az a gondolat, hogy az új hajózó-csatornát és az Emsehert közös mederben vezessék. Middeldorf véleménye szerint ez a megoldás elvetendő, mert még messzemenő tisztítása mellett is a csatorna egyes zsilipekkel lezárt szakaszaiban leülepednék szennyvíz-iszap annál is inkább, mert a csatornát nagyobb szelvénnyel kell méretezni, mint amilyent az Emscher csapadékmentes vize megkíván. Ezért az Emscher szabályozása teljesen önállóan történik. Vízszintjét olyan mélyre helyezik, hogy az egész területet természetes eséssel vízteleníthesse. Ártereket, illetőleg átemeléssel víztelenítendő területeket csak ott szabad megengedni, ahol a kis területek víztelenítése szabad beömlés mellett csak aránytalanul nagy költséggel oldható meg. A szennyvizeket annyira kell tisztítani, hogy a folyam szabályozása után azok a mederfenék eliszapolása nélkül a Rajnába juthassanak. Az Emscher régi medre nagyrészben használható, ha a számos kanyart átvágással megszüntetik. Mederáthelyezés csak két helyen szükséges : 1. Horst-tól délre, hogy a meder eddigi északi irányban haladó nagy kanyara megszűnjön. 2. Oberhausen és a torkolat között. Az Emscher alsó szakasza eddig csekély eséssel számos kanyart leírva haladt a Rajna felé. Kis esését 3 malom teljesen felemésztette. Már az előmunkálatok tartama alatt erős talajsüllyedések léptek fel ezen a területen és a jövőben egészen 10 méterig terjedő süllyedéseket vártak. Ha az Emsehert. régi medrében hagyták volna, úgy gátakkal kellett volna a környező területeket megvédeni. A védőgátak az Emscher mindkét oldalán húzódtak volna és a torkolatnál csatlakoztak volna a Rajna védgátjaihoz. A bizonytalan altalaj mellett több mint 10 méteres vízmagasság ellen kellett volna biztonságot nyujtaniok, másrészt a gátak körüli vidék mégsem lett volna természetes eséssel vízteleníthető. A rajnai kitorkolást zsilippel kellett volna elzárni és az egész folyam vizét át kellett volna emelni a Rajnába. Jó megoldást biztosított a folyammeder áthelyezése Alsumtól a Neu müh 1 -A ltenrade dombhát átvágásával Walsumhoz. Itt a terep 8—10 m-rel magasabb, mint Alsumnál, a régi kitorkolásnál, és még talajsüllyedések esetén is jóval alacsonyabb védgátak szükségesek. A régi Emscher-meder Oberhausentől lefelé csak a helyi víztelenítést végzi el és a vízszint olyan mélyre helyezhető, hogy az egész terepet természetes eséssel víztelenítheti. A régi Emscher torkolat teljes elzárása mellett a régi folyammederben érkező vizet mesterségesen emelik át a Rajnába. Mind az Emscher, mind a mellékpatakjainak vízszíntjét 3—5 méterrel süllyesztik. A rézsüket a víz zavartalan lefolyásának biztosítására kövezéssel, betonlapokkal, vagy falazattal látják el. Különleges figyelmet követelnek a bányászat előrehaladásával várható talajsüllyedések, mert ezen a vidéken tervezett bármely építkezésnél ezek felléptével számolni kell. A talaj süllyedése a kiaknázott bányák felett már régen ismeretes volt. 1907-ben Köhne foglalkozott először ezek törvényszerűségeinek felderítésével. Az egész Emscher-vidéken számos megfigyelőpontot, betonba ágyazott vasrudat épített be, melyeknek pontos hely- és magassági viszonyait évenként néha kétszer is meghatározta. így néhány év alatt olyan megfigyelési anyagra tett szert, mely elegendő támpontot nyújtott arra, hogy a várható talajsüllyedés mértékét megközelítőleg megállapíthassa.