Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

2. szám - Lessenyei József: Rajna-westfáliai iparvidék vízgazdálkodása

A RAJNA-WESZTFÄLIAI IPARVIDÉK VÍZGAZDÁLKODÁSA. írta : LESENYEI JÓZSEF. „Minden kultúra a víz ellen vívott eredményes küzdelmen alapszik. A víz az emberiség legnagyobb ellensége, de egyszersmind legjobb barátja is." Ez a mondás találóan jellemzi az emberiség kultúrtörténetét, hiszen az ókortól elkezdve napjainkig azt tapasztaljuk, hogy a kultúra emelkedésével karöltve jár a vízépítési munkák előtérbe helyezése és a folyamszabályozások, öntözések és vízszolgáltatás fellendülése nyomán az anyagi és szellemi életszínvonal emelkedése következik be. Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a kettő közül melyik az ok és melyik az okozat, a történetbölcselők feladata, azt azonban leszögezhetjük, hogy ezek kétségtelen okozati összefüggésben állanak. Magától értetődik, hogy a huszadik század, a műszaki alkotások százada sem maradhatott az antik kultúrák ilyen irányú teljesítményei mögött. Napról-napra újabb és újabb alkotásokról számol be a műszaki sajtó : hol egy sokmilliós város vízellátását biztosító hatalmas méretű völgyzárógát építéséről olvasunk, hol nagy folyamok folyási irányát változtatja meg a vízépítő mérnökök tudása és akarata, hol pedig nagy, mocsaras területek helyén emelnek máról holnapra városokat. Bármennyire is megérdemlik ezek a hatalmas alkotások a legmesszebbmenő elismerést, mégis ezeknek a munkáknak a sorából is kiválik a németországi raj nawesztfáliai iparvidéken mintegy 40 év óta megszakítás nélkül folyó vízépítési munka. Itt azonban óriási méretek helyett a feladatok sokoldalúsága, állandó egymásbafonódása, a vízépítési kérdéseknek a népsűrűséggel, az iparral, a bányászattal való szoros összefüggése érdemel különleges figyelmet. A rajna-wesztfáliai iparvidék legfontosabb, de egymástól el nem választható három nagy feladatköre : a folyamszabályozás, vízellátás és szennyvízkezelés. Hogy ennek a három nagy feladatkörnek fontossága kellőképen szembetűnjön, meg kell ismerkedni ennek a vidéknek különleges viszonyaival. Míg Németország átlagos népsűrűsége 130 lak ós/km

2, addig pl. az Emschervidék leglakottabb részén a népsűrűség 2800 lakós/km

2, de az egész terület átlaga is eléri az 1000 lakós/km

2-t. Ez a nagy népesség fcleg városokba tömörült. Az ország 55 nagyvárosából 8 ezen a vidéken fekszik, összlakosságuk mintegy 3,130,000 fő. Ezenkívül még 8 középváros is található, melyeknek lakossága 50—100,000 fó között van. Könnyen megérthető, hogy ilyen nagy népsűrűség mellett a vízellátás és a szennyvizek eltávolítása milyen nagy feladat. A nehézségeket fokozza a bányászat és ipar, melyeknek fejlődését alábbi néhány adat jellemzi. A széntermelés 1830-ban 500,000, 1913-ban 25 millió, 1935-ben 98 millió tonna volt. Németország szénter-