Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

2. szám - Kienitz Vilmos: Az öntözések helyzete az Alsó-Fehérkörösi Ármentesítő, Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulat területén az 1937. évben

188 Fel kell még említenem, mint a kertészeink leleményességére jellemző adatot, hogy kertészeink nagyrésze csak néhány holdnyi területtel rendelkezik, melyet mindig nagyrészt paprikával ültetnek be. A talajok azonban 3—4 év alatt a paprikát megúnják, s termést nem hoznak. Ezen kertészeink újabban úgy segítenek, hogy földjüket három évenként 60 cm mélyen felássák, a talajt megforgatják, majd jól megtrágyázzák és nitrogéntartalmú műtrágyával beszórják. Ily kezelés mellett a föld állandóan használható paprikatermelésre. A bolgárkertészetek mellett tovább fejlődtek a mezőgazdasági öntözések is. Itt a legnagyobb súlyt a takarmánynövények és pedig lucerna termelésére és öntözésére vetettek. Minthogy azonban csak májusban és június első felében volt csapadékhiány, csupán egyszer, az első kaszálás után kellett a műréteket és a lucernát megöntözni. A lucernának második kaszálása ennek következtében nagyon bő termést adott, körülbelül 50%-aI többet, mint az öntözetlen földeken. Több öntözésre szükség nem volt, mert elegendő volt a csapadék. Hasonlóképen egyszer öntözték meg a cukor- és takarmányrépát, a tengerit és a burgonyát is. Többször csak a káposztái öntözték meg, ott is, ahol nagyobb területen, tehát nem kertészetben termelték. A terméseredmények általában jók voltak, amennyiben valamilyen elemi kár, mint jégeső és kártevő rovar nem tette tönkre a termést. Az elmúlt gazdasági évben mind a kettő sok kárt okozott. Példaként felemlítjük özv. gróf Széchenyi Antalné pósteleki uradalmának terméseredményeit : salátamag kat. holdanként 134 kg retekmag ,, ,, 573 ,, labodamag ,, ,, 745 ,, tengeri (cinquantino) kat. holdanként 4800 ,, csöves tengeri burgonya kat. holdanként 6400 ,, Ezeket az eredményeket összehasonlítva az öntözetlen területek terméseredményeivel, egyes növényeknél nem nagy különbségeket találunk. A feltűnő haszon csak azoknál a növényeknél mutatkozott, amelyek vidékünkön öntözés nélkül számottevő termést nem hoznak. Ilyen a káposzta, melyből kat. holdanként egyes gazdák 150 q-t értek el. A lucerna öntözésénél azt tapasztaltuk, hogy az száraz évben igen eredményes, így volt 1935. évben, amely év igen száraz volt. Jó eredményeket értünk el 1936-ban is, de az 1936. év őszén és az 1937. év tavaszán leesett sok csapadék a nyári öntözővízzel együtt túlságosan megtöltötte a talajt vízzel, ami a lucernára káros volt. Különösen olyan kötött réti agyagtalajnál tapasztaltuk ezt, ahol közel, a mi esetünkben 60—70 cm-re volt a föld felszínéhez a vizet átnemeresztő réteg. A két éves lucerna itt megritkult s a megmaradt tövek is alig hoztak termést. Annál szebben díszlett ezen a talajon a lucernával egyidőben elvetett lóhere, amely állandó, nagyon dús termést adott. A lóhere nem olyan érzékeny kisebb mértékű túlöntözéssel szemben, mint a lucerna, mert gyökerei a felső talajrétegben helyezkednek el, mely túlöntözés esetén a felesleges vizet gyorsan elveszti, míg a lucernának mélyen lenyúló gyökérzete körül a föld víztartalma sokkal lassabban változik.