Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

2. szám - Kienitz Vilmos: Az öntözések helyzete az Alsó-Fehérkörösi Ármentesítő, Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulat területén az 1937. évben

189 Öntözött takarmánynövénynek tehát a lóhere igen melegen ajánlható. Tengerit is öntöztünk, bár erre csak május utolsó napjaiban volt szükség, de ezt az öntözést nagyon meghálálta. A tengeri érési ideje az öntözés révén kitolódik, ami pedig oka lehet annak, hogy a földet ősszel már nem lehet megmunkálni s így nem lehet a vetésforgót betartani. Ezért szükség volna egy rövid érésidejü, az öntözést megháláló, bőtermő tengerifajtának kitenyésztésére, amely éppen úgy beérik szeptember első felében, mint a mezőgazdaságokban most használt fajták. A pósteleki uradalomban a 100 napos cinquantino bevált, mert szeptember első napjaiban már beérett. A gyümölcsösök öntözésénél eredményről nem tudunk beszámolni, mert az elmúlt gazdasági évben sem az öntözött, sem az öntözetlen gyümölcsfák termést nem hoztak. A termést különböző kártevők, amelyeknek az időjárás igen kedvezett, tönkretették. Kertészeink csupán arra szorítkoztak, hogy gyümölcsfáikat a követ­kező évre előkészítsék. A fentieken kívül kísérletet végeztünk búza, cirok, napraforgó, lencse és ricinus öntözéssel. A búzát kétféleképen vetettük és pedig egyik helyen rendes sortávolságban, csupán 1-20—1-20 m távolságban hagytunk barázdát az áztató öntözés céljára. A másik táblában 30 cm-es sorokban vetettük el, kapáltuk és minden sor közé bevezettük a vizet úgy, hogy csak a búza gyökere ázzék meg. Mindkét eljárás egyforma termést adott, a szomszédos nem öntözött búzánál kat. holdanként kb. 2 métermázsával többet. A cirok és a napraforgó nagyon meghálálta az öntözést, mert hatalmas szára fejlődött és a mag termése is bőséges volt. A lencse az elmúlt évi csapadék mellett öntözést nem kívánt. A ricinus az öntözés hatására 2 m magas, hatalmas bokrokká fejlődött, termése is bőséges volt. Az első termése nem ért be későbben, mint az öntözetlené, az utolsónak a beérése pedig éppúgy az őszi hidegtől függött, mint az öntözetlené. Az öntözések vízszükségletét illetően az elmúlt gazdasági évben tapasztalato­kat a sok csapadék miatt szerezni nem tudtunk. Miután a májusban és június első felében fellépett szárazság idején még csak a föld felső rétege száradt ki, az öntözés­hez is kevés víz kellett. Ilyen állapotban az öntözéshez körülbelül 100—150 mm vízborítás szükséges, Gyula megyei város 44 kat. hold kiterjedésű öntöző gazda­ságában, hol többször is öntöztek, évi átlagban 290 mm vízzel borították a földeket. E célra 73,000 m 3 vízre volt szüksége. A vizet elektromos meghajtású, függőleges tengelyű szivattyúval 1-80 m magasra emelte az öntözőárkokba s e célra 901 KWó áramot használt fel. Miután 1 KWó áram ára 0-22 P, 1 m 3 víz emelése 0-273 f-be, 1 kat. holdnál évi 4-55 P-be került. A Társulat területén levő öntözéseknek vízszükségletét mind a Társulat látta el. Az elmúlt évben újból bővítettük vízszolgáltató csatornahálózatunkat, mely most már 100 km hosszúságú. A csatornák mellett még igen sok alkalom van öntö­zések berendezésére. A legsűrűbbek az öntözések a csabai Fénves-d ülőben a Fő­lecsapolócsatorna mellett, a gyulai határban az Élővízcsatornán a város és a veszei híd között, a békési határban a Gerlai-holtág és az Élővízcsatorna összeömlésénél. A többi helyen eléggé szétszórtan feküsznek az öntözések. De itt is, ha egy-két

Next

/
Thumbnails
Contents