Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

2. szám - Kienitz Vilmos: Az öntözések helyzete az Alsó-Fehérkörösi Ármentesítő, Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulat területén az 1937. évben

183 A kísérleti adatokat és az előállítási költségeket szíves volt a rendelkezésemre bocsátani. Ezeket az alábbiakban közlöm. 11. Beton-, tégla- és cserépburkolatok. a) 4 cm vastag betonburkolat, melyet 1 méteres szakaszokban, előre elkészített 3—3 drb, 4 cm vastag, 1 m hosszú betonpallóból állítottak össze. 1 drb 30 cm széles palló a csatorna fenekén, 1 — 1 drb 50 cm széles pedig a rézsűkön feküdt úgy, hogy teljesen befedték a nedvesített felületet. Az illesztési helyeket cementhabarccsal kenték ki. Előállítása folyóméterenként 3 P 50 f-be került. b) 6 cm vastag betonburkolat. Ugyanolyan, mint az előbbi, de 0 cm vastag betonpallókból. Előállítása folyóméterenként 4 P 50 f-be került. c) Téglaburkolat, lapjára fektetett vastéglából. A téglák alá vékony homokréteget helyeztek, a téglák közeit cementhabarccsal öntötték ki. Előállítása folyóméterenként 3 P 90 f-be került. d) Cserépburkolat hódfarkú tetőcserépből, cementhabarcsba fektetve. A hézagokat cementhabarccsal öntötték ki. Előállítása folyóméterenként 1 P 75 f-be keriilt. e ) Cserépburkolat hornyolt cserépből, melyet közvetlenül a földre raktak. Hézagait bitumennel öntötték ki. Előállítási ára kb. 1 P 70 f. Mindezek a burkolatok, mint előadtuk, tagokból készültek, tehát a csatornatöltések földanyagával ülepedéskor, zsugorodáskor és táguláskor együtt mozoghattak. Ennek dacára jó vízzáróak voltak. Mind a töltésekbe helyezett szigeteléseknél, mind a burkolatoknál azt tapasztaltuk, hogy kisebbmérvű vízáteresztés nemcsak káros nem volt, hanem még előnyös is volt abból a szempontból, hogy a szigetelés, illetve a burkolat rnegett fekvő föld a szivárgás következtében kissé nedves maradt és így nem zsugorodott össze s nem rej)edezhetett meg. A megfelelő csatornaszigetelés kiválasztására főleg a helyi adottság mértékadó. Elsősorban azt kell megállapítani, hogy a szigetelésre egyáltalában szükség van-e. E célból meg kell vizsgálni a földanyagot vízáteresztő képesség és zsugorodás szempont j ából. Figyelembe veendő, hogy a vizet milyen magasan vezetjük a föld színe felett. Legtöbbször elkerülhetetlen, hogy egy mélyedésen, vagy éren át ne kelljen vezetni. Ilyenkor legjobb a burkolat, esetleg drága beton, vagy téglaburkolat alkalmazása. Valószínűleg homokos talajokon épített csatornákban is burkolatot kell készíteni. Ily talajon azonban nem volt alkalmunk kísérletezni, mert nálunk ilyen talaj nincsen. A különböző töltésszigetelési módok közül a betonszigetelés a legjobb, már csak azért is, mert megvédi a csatornát a vakondokok kártevése ellen. A csatornák töltései különösen alkalmasak a vakondokok szaporodására, olyannyira, hogy néha lehetetlenné válik az ezernyi helyen keresztül-kasul fúrt töltések közt a víz vezetése. A betonleniezeknek a leírt módon való elkészítése kissé körülményes, de tovább folytatjuk kísérleteinket egy egyszerűbb eljárás kidolgozása végett. A Társulat területén majdnem mindenütt a terep színe alatt szolgáltatunk öntözővizet. Csupán négy olyan mélyfekvésű kertészet van, amely az elmúlt évben gravitációs úton tudott az Élővízcsatornából öntözni. A többi öntöző gazdaság az az alábbi kimutatásban feltüntetett szerkezeteket használta a víz emelésére.