Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

1. szám - ifj. Maurer Gyula: A Mississippi szabályozása

77 átlagos magassága 1-5 m, haladási sebességük napi 4—6-5 m, egymást követő távolságuk mintegy 100—180 m. Az így mozgó hordalék mennyisége mintegy 2-5 %-a a lebegtetve szállítóttnak. Nagyon érdekes sajátsága a Mississippi folyamnak, hogy a meder szélessége lefelé fokozatosan csökken. A kisvízi meder szélessége a Cairo körüli átlagos 950 mről mintegy 720 m-re csökken a delta felé, miközben természetesen mélysége lényegesen nő (6 m-ről 16-5 m-re). A partokkal szinelő nagyvíz —- ami a partok feltöltődése következtében nagyjából a gátépítések megkezdése előtti évi árvizek átlagmagasságának felel meg — medrének szélessége pedig a Cairo körüli átlagos 2100 m-ről mintegy 870 m-re csökken, miközben az átlagos mélység 10 m-ről 20 m-re nő. A nagy vízi meder nagy szélességét főleg a felső szakaszon lévő nagyszámú alacsony sziget okozza. 4. Szigetek kialakulása. Amint a kanyarulatokban a domború parton mind nagyobb és nagyobb zátony keletkezik, meghosszabbodik a kanyar és nagyobb ellentállást nyújt a nagyvízi sodornak. így kis duzzasztás áll elő a kanyar felett. Ennek nyomása alatt azután árvízkor a víz keresztülvág a zátonyon, azt kétfelé választva. Az új árok eleinte csak árvízkor vezet vizet, később annyira lemélyül, hogy alacsonyabb vízállásnál is van benne némi folyás. Közben a levágott zátonyrész is mind magasabbra feliszapolódik és végül előáll a jellegzetes, kanyarulatban fekvő sziget. 5. Gázlók változása. Míg a kanyarulatokban az amúgy is sekély domború parton rakódik le a hordalék, addig a gázlókban éppen a kisvízi meder, a hajóút iszapolódik fel. A széles gázlók kisvízi keresztszelvényterülete többnyire kisebb a kanyarulatok tetőpontjaiban fekvő mély kimosások szelvényterületénél. így a kanyarulatokban alacsony vízállásnál lassúbb a vízfolyás, mint a gázlókban. Amint a folyó vízállása nő, a viszony megváltozik : a széles gázlókban fokozottabban nő a keresztszelvényterület, mint a keskeny kanyarulat] szakaszban, magas vízállásnál már a gázlóknál áll rendelkezésre nagyobb átfolyási szelvény. Mivel pedig a folyó hordalékmozgató képessége a keresztszelvény csökkenésével (a sebesség növekedésével) nő és megfordítva, ebből következik, hogy kisvíznél a folyó a gázlót mélyíti és a kanyarulati zátonyon iszapol, míg áradó és nagy víznél a gázló zátonyát iszapolja fel és a kanyarulati mélységeket igyekszik növelni. Ennek következtében a hajózási viszonyok a gázlókban a hosszantartó magasabb vízállásokat követő apadáskor a legrosszabbak, amikor a frissen lerakott zátonyok felett nincs meg a kellő mélység.' Ha a kisvíz tovább tart, akkor a zátonyon nagyobb sebességgel átfolyó víz újból kikotorja kisvízi medrét és a kellő hajózási mélység magától kialakul. Ezeknek a hatásoknak a megfigyelésére a folyónak New Madrid melletti szakaszán 1899 - 1900-ban mintegy 160,000 mélységmérésből álló észleléssorozatot végeztek 12 teljes árhullám levonulási tartama alatt ; a mérési adatok teljesen beigazolták fenti elmélet helyességet. 6. Szakadó partok ; kanyarulatok mozgása. A Mississippinek és a hozzá hasonló folyóknak legjellegzetesebb tulajdonsága a kanyargás, a meanderek kialakulása. A kanyarulatok egyik oldalán zátonyok képződnek, míg a másik oldalon a jellegzetes szakadó partokat találjuk.