Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - Papp Remig: Adatok hazánk ivóvízellátására vonatkozóan

90 közben látott napvilágot, hogy egy nap múlva újra feledésbe merüljön. Ez év január 25-én a következő történt : „Nagy tűz pusztított a kiskőrösi városi villanytelepen. Kiskőrösről jelentik : Hétfőn délelőtt felderítetlen okból kigyulladt a városi villanytelep, amelyet csak nemrég vásárolt meg a Délmagyarországi Villamossági Részvénytársaság. A tűzoltóság teljes felkészültséggel sietett a tűzhöz, de a dermesztő hideg és a vízhiány miatt csak háromórai megfeszített munkával tudta a lángok terjedését megakadályozni. A főépület égő tetőzete és mennyezete beszakadt, rázuhant a gépekre és a berendezésre. Az áramot termelő gépek súlyosan megrongálódtak, úgyhogy áramszolgáltatásra egyelőre gondolni sem lehet. A kár hozzávetőleges becslés szerint 40.000 pengő. A vizsgálat megindult." Hazánk villamosítása az elmúlt években igen szép eredményeket ért el és messze megelőzte a vízellátási törekvéseket. Amint azonban a föntebbi hír is mutatja, a civilizáció egyes szükségleteinek kielégítésében párhuzamosan kell az összes közszükségleteket kielégíteni. A kifogástalan vízellátás első föltétele minden további kultúrális és ipari, stb fejlődésnek.

1 A vízellátás kérdéseinek tárgyalása, különösen hazánkban, úgyszólván kimeríthetetlen témakör és a jelen adatközlés során sem az eredmények földolgozása, sem a még hátralévő feladatok programmja szempontjából nem lehet további részletekbe belemenni. Nagyon üdvös és a cél szempontjából végtelenül eredményes volna azonban, ha a vízellátással foglalkozó sok hatóság közül valamelyik elhatározná magát annak a vízellátási évkönyvnek kiadására, amelyről a kérdéssel foglalkozó szakemberek között már régebben szó van. Ebben azután a kérdés részleteit az arra hivatott szakemberek megtárgyalhatnák és a tanulságok leszűrése valamint a szempontok tisztázása az elvégzendő vízellátási feladatoknál olyan gazdasági előnyt jelentene, ami a könyv kiadásának költségeit bőven behozná. Ezzel kapcsolat an felvetem még egy vízellátási múzeum felállításának a gondolatát.

2 Szerteszét az országban máris számtalan olyan érdekes tárgy hányódik, sokszor mint lom, amely múzeumba rendezve tanulságos és értékes anyagot képezne. Csak példaképen említem meg, hogy a Székesfővárosi Vízművek csőfektetésénél találtak olyan régi facsöveket, amelyek még Mátyás király várbeli vízvezetékéből származnak. Az ásatások (Esztergom, Székesfehérvár, stb.) során bizonyára számtalan olyan tárgy kerül fölszinre, amelyekkel bizonyítani lehetne, hogy a régebbi ivóvízellátásunk nem volt annyira elmaradva korától, mint a mai. A vízellátás adatgyűjtése a fentebbi adatokkal még egyáltalán nincs kimerítve. Jól tudom, hogy adatgyűjtésem eszközeim hiányossága és több más okból nagyon hézagos és tökéletlen és e hiányosságok dacára is csak azért szántam el magam közreadásra, miután a vízellátással foglalkozó szakemberek rendelkezésére még ilyen tökéletlen adatgyűjtési közlemény sem áll. Szerettem volna az első, teljességre törekvő magyar ivóvízkataszternek legalább a vázlatát nyújtani és kérem azokat, akik adataimat további munkájuknál fölhasználni óhajtják, hogy kis tanulmányom hiányosságait ezért a szándékért nézzék el. Mindazoknak, akik adatok szolgáltatásával engem munkámban támogattak, ezúton is leghálásabb köszönetemet fejezem ki. 1 Ugyancsak ez év márciusában adtak hírt az újságok arról, hogy Mohácson a dunavíz ivása miatt ismét tífuszjárvány ütötte föl a fejét, amely több halálos áldozatot követelt. A hatóságok a fertőzött utcák lakóit kényszeroltásra fogják rendelni. 2 Időközben Budapest Székesfőváros Vízművei már létesítettek egy ilyen kisebb gyűjteményt, amely egy országos vízellátási múzeum magját képezhetné.