Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - Papp Remig: Adatok hazánk ivóvízellátására vonatkozóan

85 Hasonló a helyzet, csakhogy még sokkal fokozottabb mértékben Hódmezővásárhelyen, ahol nyolcvanhat különálló kúttársaság és körzeti vízvezeték van. Itt egy vízvezetéki vízzel ellátott lakosra körülbelül 20 folyóméter közcső esik, holott központi vízvezeték esetén (amely a város belterületén lakók közül körülbelül 20—30,000 lakost láthatna el kellő mennyiségű vízzel), csupán körülbelül 2 m közcső esne. Igaz, hogy ez utóbbi esetben a közcső átlagos átmérője nagyobb lenne, azonban a vékonyabb és vastagabb csővezeték folyóméterára közötti különbség csak körülbelül 2-5—3-szoros. Ez a körülmény is megerősíti azt a felfogást, hogy központi vízmű kevesebbe került volna, mint a mostani tökéletlen megoldás, különösen ha figyelembe vesszük, hogy vízmű építése esetén a belterületen fúrt, körülbelül 200 mélyfúrású kút négyötödrésze fölösleges lett volna. A táblázatban nem szerepel a városok közül Nyíregyháza és Békéscsaba, Cegléd, Makó és Baja, ahol, értesülésem szerint, szintén vannak kisebb körzeti vízvezetékek. Egyáltalán nincs vízvezetéke hazánk negyedik legnagyobb városának, Kecskemétnek (1930 : 79,505 lakos). ,,Az ivóvízellátás 34 közkútból és 74 magánosok telkein lévő kútból történik. A közkutak az utcákon vannak fölállítva és a fölöttük lévő kézi szivattyúval emelik ki belőlük a vizet. A magánosok telkein lévő kutak vízvezetékberendezéssel kizárólag azt a lakóházat látják el ivóvízzel, amelynek telkén épültek. A város belterületén körülbelül 5000 ház és 37,000 lakos van (külterületen 45,000 lakos), az említett kutak általánosságban mindenkit ellátnak ivóvízzel. A kutak átlagos mélysége 07—75 m. A legkisebb, ivóvizet szolgáltató fúrótt kút 38 m, a legmélyebb 315 m. A kutak vízszolgáltató képessége 60 1 percenkint. A közkutak egymástól való távolságát úgy állapították meg, hogy egy lakosnak se kelljen 300 m-nél messzebbre menni vizért. Felszökő víz a város területén nincs, a vizet általában 3—10 m mélységből kell kiemelni. A házi szivattyúk általában 0-5—2-0 lóerősek. Egy családi ház részére elegendő mennyiségű ivóvizet szolgáltató kút általában 1200 P-be kerül."

1 Kalocsán (1930: 11,872 lakos) a város belterületén 12 darab ivóvizet szolgáltató arzézi kút van, amelyek azonban átlag percenkint csupán 2—3 1 (!) vizet szolgáltatnak, csekély nyomással. Van ezenkívül 3 darab 400 m mély, percenkint 80—100 1 földgázos vizet szolgáltató artézi kútja, amely azonban meleg, 30—32°-os és sós, úgy, bogy ivásra csak mint gyógyvíz alkalmas. A város területén gyakori a tifusz, úgy, hogy újabban az Országos Közegészségügyi Intézet vette a város kútjait megfigyelés alá. Kiskunhalason (1930 : 28,804 lakos) a városnak 12, magánosoknak, MÁV-nak stb. körülbelül 14 artézi kútja van, amelyek körülbelül 800—1000 házat, körülbelül 4500 lakost látnak el jó vízzel. A kutak átlagban 150—170 m mélyek és percenkint 60—70 1 vizet adnak. Felszökő vizet egyik sem ad. 8—10 m mélységből kell a vizet kiemelni. A szivattyúzás kézi erővel történik. Salgótarjánban a bányának van több vízvezetéke (1. II. táblázatot). Sajnos, elég sok városból nem tudtam megfelelő adatokat összegyűjteni, remélhető azonban, hogy nemsokára hivatalos szerv fog megfelelő tekintéllyel, egységes elvek szerint ezzel foglalkozni, úgy, ahogy jelenleg azt az Országos Közegészségügyi Intézet elsősorban a községek vízellátására vonatkozóan teszi. A magam 1 Varinszky Gyula városi főmérnök adatgyűjtése.