Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - Papp Remig: Adatok hazánk ivóvízellátására vonatkozóan

86 részéről az eddigi adatok hiányára való tekintettel kötelességemnek tartottam a föntebbi adatokat is közzétenni. A hazai városok vízellátására vonatkozóan még csak egy körülményt szeretnék megemlíteni. Az 1930. évi népszámlálás szaporodási adatai az 57 város közül 9 városnál mutatnak csökkenést. Ezek közül kettőnek, Sátoraljaújhelynek és Esztergomnak van vízműve, a többinek nincs. A két vízművel rendelkező csökkenő lakosságú város a trianoni béke óta határváros, amelyek tudvalevően mindig csökkenő lakosságot szoktak fölmutatni. Esztergomban egyébként csak 1926-ban épült meg a vízmű és így a népszámlálás előtti 10 év adatait ez nem nagyon befotyásolhatta. Ha tehát valamennyi város (az előbbi kettővel együtt) szaporodási adatait figyelembe vesszük, akkor azt látjuk, hogy a vízművel ellátott városok

1 évi szaporodása 10-5%, míg a vízművel el nem látott városoké évi 5'9%. A különbség tehát több, mint 43% a vízművel ellátott városok javára. A népszaporodást számtalan tényező befolyásolja ugyan, a föntebbi nagy különbség azonban pregnánsan mutatja, hogy ezek közé a jó ivóvízellátást is hozzászámíthatjuk. e) Kismélységü és mélyfúrású kutak. A városok és vízművekkel ellátott községek ivóvízellátásának kérdése után most forduljunk a községek vízellátásának kérdése felé. Ezen a téren is nagy hiány van az adatokban. A m. kir. Statisztikai Hivatal mellé beosztott Magyar Szociográfiai Intézet bocsátott ki 1925-ben „Közigazgatási tájékoztató lap"-ot, amelyben a nagy- és kisközségek közérdekű viszonyaira vonatkozóan volt egy csomó kérdőpont összeállítva. Ezt a kérdőívet megkapta minden kis- és nagyközség és a jegyzők, körjegyzők töltötték ki. A kérdőív II. D) fejezetének 10. pontja a következő kérdéseket tartalmazza : „Milyen a község ivóvize ? Van-e artézi kútja, vagy vízvezetéke ? Kútvíz, folyóvíz (?) egészséges, ártalmatlan, jó ? Van-e csatornázása ?" A beérkezett válaszokat a Magyar Szociográfiái Intézet gyűjtötte össze és tartja őrizetében. Az intézet a legelőzékenyebb módon adott alkalmat nekem ez ívek áttanulmányozására, amelyért e helyen is hálás köszönetemet fejezem ki. A kérdőív — talán első alkalommal — fölhívja a figyelmet az ivóvízellátás fontosságára. Természetesen az adott körülmények között csak egészen általános keretekben mozoghatott ez a tájékozódás, hiszen bármily lelkiismeretes munkát végeztek is a községi jegyzők, az ivóvíz minőségének megítélése szempontjából ők is olyan laikusok, mint bármely más, vízelemzésekkel nem foglalkozó szakember. Mint jellemző észrevételt meg kell például említenem, hogy a ,,csatornázás"nak, mint szennyvizeitávolítás egy módjának, sajnos, még a fogalma is csaknem teljesen ismeretlen községeinkben. A kérdőív idézett utolsó kérdésére ugyanis igen gyakran hasonló feleleteket olvashatunk : „Csatornázás van, az X ármentesítő társulat csatornája a község határában vonul el." 1 A számításnál figyelmen kívül hagytam Pestszenterzsébetet és Pestszentlőrincet, amelyeknek szaporodása közigazgatási egyesítések miatt áttekinthetetlen.