Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - Papp Remig: Adatok hazánk ivóvízellátására vonatkozóan

84 D) Körzeti vízvezetékek. A központi vízművekkel ellátott városok után most térjünk át azokra a városokra, amelyeknek polgárai egységes terv és kellő szervezés hiján úgy igyekeztek magukon segíteni, hogy kisebb magánvízvezetékeket, úgynevezett körzeti vízvezetékeket létesítettek. Ezeknek adatait a IV. táblázat tartalmazza. Ebbe a táblázatba belevettem néhány olyan nagyobb községet is, amelyekben ilyen körzeti vízvezetékek, illetőleg kúttársaságok vannak. A táblázathoz bőven lehetne megjegyzéseket fűzni, remélem azonban, hogy ezeknek az alföldi nagyobb helységeknek vízellátását nálam illetékesebbek, az adatok összegyűjtői fogják majd ismertetni, hogy ezáltal is fölhívják a figyelmet az ivóvízellátásunk megoldatlan kérdéseire. Különösen értékesek ilyen szempontból Cseuz Béla, szentesi városi műszaki tanácsos följegyzései. Szentes város kül- és belterületén összesen 100 mélyfúrású kút van, ezek átlagos mélysége 281 m (225—370 m). A belterületen lévő, 2 hüvelyk átmérőjű kutak átlagos vízhozama percenkint 140 1 (legkisebb 72 1, legnagyobb 208 1), a 3 hüvelyk átmérőjüké átlagosan percenkint 236 1 (120—520 1). A belterületi kútérdekeltségek száma 1932 végén 30 volt és ezek 2029 belsőségi telket láttak el. A város belsőségében 39 közkifolyó és 28 tűzcsap van. A belterületi kutak összes vízhozama a megfúráskor percenkint 10-18 m

3 (naponkint 14,600 m

3), a külterületieké percenkint 9-46 m

3 (naponkint 13,600 m

3). Ha a — megfigyelések alapján megállapítható — körülbelül 40%-os vízhozamcsökkenést figyelembe vesszük is, akkor is Szentes város belterületén lakó, körülbelül 22,000 lakosra fejenkint és naponkint 400 1 vízfogyasztás esik (Budapest 182 1), ami több, mint csaknem az összes hazai, vagy nyugateurópai nagyvárosoké. Ezek után azt hinné az ember, hogy Szentes város minden egyes lakosa bőven el van látva vízzel. Cseuz tanácsos tanulmányából azonban nem ez világlik ki. ,,A város belterületén lévő artézi kutak elhelyezése ugyanis nem kedvező és nem megfelelő ahhoz, hogy a vizet (csupán a kutak nyomásával) az egész város területére el lehetne vezetni. A város belsőségében sűrűn, nagy számban és fölöslegesen vannak artézi kutak, míg a külső részeken annyira távol fekszenek egymástól, hogy azokból rendszeres vízellátást a nagy távolságok miatt létesíteni nem lehet." A sok kút és sok víz mellett is az a helyzet, hogy egyes kúttársasági tagok alig vannak vízzel ellátva és állandó a panasz a vízhiányra a nyári szárazság és a téli fagyok idején. Ennek oka a tárolási lehetőség hiánya és az elosztóhálózat tökéletlensége, valamint a vizet szállító, kellően méretezett szivattyútelep hiánya. A tanulmány pontosan és részletesen rámutat az egyéb hiányosságokra és tökéletlenségekre. ,,Ha a vízzel ellátott telkekről és kutakról legújabban készített (és a mérnöki hivatalban föltalálható) térképet megnézzük, további bajokat és hibákat látunk. Alig egy-két kútérdekeltség kivételével az egyes érdekeltségekhez tartozó telkek ugyanis természetellenesen vannak egybefonva. Egyik érdekeltség területe és hálózata benyúlik a másikba, össze-vissza keresztezik egymást, nemcsak egy utcában több érdekeltség is van, aminek következménye, hogy ezen utcákban több társaság vezetéke is halad közelebb-távolabb egymástól, sőt keresztezik is egymást, ami miatt gyakran megtörténik, hogy vezetékrepedés esetén nem tudjuk, hogy melyik társaságot kötelezzük javításra."