Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - Papp Remig: Adatok hazánk ivóvízellátására vonatkozóan

80 Az ,,y" ordináta adja a laksűrűségnek megfelelő, egy lakosra eső csőhosszúságot. Ha a hiperbola egyenletéből a tényleges folyóméter csőhosszat akarjuk megkapni, akkor a léptékeket is tekintetbe kell vennünk és a képlet szerint megkapott y értéket 40-nel el kell osztanunk. Az egyenletben szereplő 25 állandó, megfelelő léptékben annyit jelentene, hogy a legnagyobb laksűrűségnél is minimálisan 0-625 m közcső esik egy lakosra. Miután a görbe megrajzolásánál csupán középeurópai adatokat vettem figyelembe, lehetséges, hogy az igen nagy laksűrűségű amerikai városok adatai alapján határértéknek ennél kisebb hossz adódna ki. A grafikon elkészítése és az egyenlet fölállítása után utóbb angliai vízművek adatait is megkaptam. Az angol mérföldben megadott adatokat méterre és hektárra átszámítva a grafikonban olyan pontokat kaptam, amelyek a középeurópai viszonyoktól némileg eltérnek. Az első feltűnő különbség a laksűrűségben van. Még a legnagyobb angol városoknak is jóval kisebb a laksűrűsége, mint a kisebb magyar városoknak általában, jóllehet ott valószínűleg több emeletes ház és magasabb emeletszámú házak vannak. Valószínűleg azonban a nagyobb lakáskultúra és a magasabb igények folytán sokkal kevesebb lélek esik egy szobára, mint nálunk. A másik különbség az, hogy az angol adatokból szerkeszthető görbe — bár teljesen hasonló formájú, mint a megadott, — valamivel az ábrázolt görbe alatt lnizódnék, tehát egy vízzel ellátott lakosra azonos laksűrűség mellett sokkal kevesebb közcső esik, mint nálunk, vagy a többi középeurópai államban. Valószínűnek tartom, hogy vagy az angol városok települési viszonyai teljesen mások, mint a mi városainké, vagy pedig a vízzel ellátott területet és lakosok számát más elvek alapján adják meg, mint én ezt az általam fölhasznált számításokban tettem. Tekintettel arra, hogy az angol adatok egyébként sokkal nagyobb szórást mutatnak (az ábrában nem tüntettem föl az összes számított pontot), ezért az eredeti és számunkra fontosabb görbét változtatás nélkül tartottam meg. A görbe egy ismert, vagy legalábbis előrelátható összefüggésnek ad határozott formát. A szabályostól való eltéréseket túlnyomórészben a főnyomóvezeték hosszúsága, azaz a víznyerőhelynek a fogyasztási terület súlypontjától való távolsága befolyásolja, illetőleg magyarázza meg. Ha majd a későbbi adatgyűjtés folyamán alkalom nyílnék a grafikonhoz szükséges adatok (vízzel ellátott terület, vízzel ellátott lakosság száma) pontos összegyűjtésére és az így kapott pontcsoportozathoz jobban alkalmazkodó görbét lehetne rajzolni, akkor módunkban áll az egyenletet helyesbíteni. Ez azonban az alábbi gondolatmenet elvi helyességét nem érinti. Az egy lakosra eső közcsőhosszúságot a vízzel ellátandó lakosok számával megszorozva, megkapjuk a létesítendő vízmű csőhálózatának teljes hosszát. Ez a csőhálózat különböző átmérőjű csövekből áll úgy, hogy szükséges az átlagos csőátmérő meghatározása is, amelyet a lakosság számával hoztam összefüggésbe. A csőhálózat átlagos átmérője ugyan részben szintén összefüggésben van a laksűrűséggel, mivel a nagyobb távolságra történő szállításnál a súrlódási veszteségek miatt nagyobb átmérőket kell alkalmazni, azonban lényegesen nagyobb befolyása van az átlagos csőátmérőre a vízzel ellátandó lalcosok számának. Ha csak a csőhálózat teljes hossza és az átlagos csőátmérő között keresnénk összefüggést, akkor