Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)
1. szám - Papp Remig: Adatok hazánk ivóvízellátására vonatkozóan
81 a laksűrűséget tekintetbe vennők ugyan, de nem vennénk kellően figyelembe a lakosok számát. Ezért legcélszerűbb, lia az utóbbit használjuk fel az átlagos csőátmérő meghatározásánál. (3. ábra.) A harmadik szükséges összefüggés már ismeretes és ez az, ami a csőhálózat költségei és az egész vízmű költségei között fönnáll. 1 Amint a 4. ábrából látható, egy 100.000 lakosú városnál általában 54% esik a vízmű létesítésének összes költségeiből a csőhálózatra és 46% a többi költségekre, mint vízszerzés, szivattyútelepek, szolgálati medencék, víztisztítóberendezések stb. Európában általában magasabbak az öntöttvascsőárak, mint az Egyesült Államokban és ezzel magyarázható az, hogy például a Budapest Székesfővárosi Vízművek építési költségeinek 3. ábra. Összefüggés a lakosok száma és a közcsővezeték átlagos átmérője között. 48'4%-át a csőhálózat ára teszi Ui, holott a grafikon szerint ennek 40% alatt kellene lenni. Európai hasonló adatok híján azonban elfogadva a föntebbi arányokat, valamely új vízmű létesítésének a költségét a következő képlet alapján állapíthatjuk meg : S = (1 +Tn7T J L-yPD- 0 025 2. 10 0— a vagy összevonva : *5 L.yP D 3 100—a Ebben a képletben S = a vízmű létesítésének összköltsége, « = a város lakosainak számától függő, a 4. sz. grafikonból kivehető arányszám, L = a vízzel ellátandó lakosok száma, P D = egy folyóméter D átmérőjű (3. sz. grafikon) öntöttvas nyomócső ára árokásással, lefektetéssel és szereléssel együtt, 1 Melcalf, Kuichling, Hawley : Manuel of the American Waterworks Association. Baltimore, 1925. Vízügyi Közlemények. ö