Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - Szakirodalom

511 Az A csoportban a kísérleteket 3 különböző méretarányban (1 : 10, 1 : 8-4, 1 : 15) készült modellen végezték el, minden esetben száraz, majd átnedvesedett kavicsanyaggal, a gát alapjától (a kísérleti tartány feneke) számított 30, 60, 90 cm vízmagasságnál. A megfigyelések a hajcsöves vízmozgásra, az átszivárgó víz haladására s végül az átszivárgott vízmennyiségre vonatkoztak. Az eredmények szerint a hajcsövességet jellemző görbék meglehetősen hasonlóak, gyors emelkedés vitán ellaposodnak. A különböző külső vízálláshoz tartozó, hajcsöves átnedvesedést jelző görbék és a szivárgási vonalak közel párhuzamosak. A megfigyelések szerint az átszivárgás tetőfokát nem az állandó vízállásnál lefolytatott kísérlet végén éri el, hanem előbb, azután az átszivárgó vízmennyiség kissé csökkent. Ennek oka a kolloidrészecskék térfogatnövekedése, ami a gátban szivárgó víz útját ismételten elzárja. Ugyanezen kísérletnek nedves anyaggal való megismétlésekor úgy találták, hogy a szivárgási vonalak elhelyezkedése körülbelül ugyanaz, de az átszivárgás sokkal gyorsabb, viszont az átszivárgó viz mennyisége kisebb, mint száraz anyag esetében. А В modell 1 : 10 méretarányú volt. A nyomásgörbéket a különböző rétegekbe lenyúló csövek segítségével állapították meg. A kavicstestbe helyezett lyuggatott csövek pedig az átszivárgó víz felszínét adták. A végzett mérések alapján megállapítható volt, hogy az átszivárgó víz sebessége legkisebb a gát legalsó részén, míg felfelé haladva fokozatosan nagyobbodik. А С csoportban háromféle (a, b, с) 1 : 10 méterarányú modellen végezték el a kísérleteket. A modellek különbözősége a vízfelöli oldalon alkalmazott — a valóság betonburkolatát helyettesítő — vízzáró takaró elhelyezésében volt. így lehetségessé vált a valóságban előfordulható burkolattörések vizsgálata, A D kísérletcsoportra főleg azért volt szükség, hogy összehasonlítható legyen az agyagmag nélküli kavicsgáttal. Az alábbiakban összehasonlítás kedvéért röviden összefoglalom az átszivárgó vízmennyiségek legnagyobb értékeit l/órában. Amint látható, a löszmag lényegesen csökkentette az átszivárgást. A különböző méretarányban megismételt kísérletekből a hasonlósági törvényre vonatkozóan a következő megállapítások adódtak : 1. a kapilláris magasság és a kapilláris víz haladása ugyanaz a modellen, mint a valóságban, 2. a szivárgási görbékre ugyancsak áll a hasonlóság, 3. az átszivárgó vízmennyiség a gátszelvény arányos nagyobbításakor csökken, lia a vízszínmagasság (h) ugyanaz marad, és növekszik ha a „h" is nagyobbodik. A gát vízvezetőképességének, vagy a szivárgási görbéknek kiszámítására szolgáló képleteket a kísérletek nem igazolták. Az ismertetett kísérletek tanulságait a szerző a következőkben foglalja össze. Szárazanyagú gáton több víz szivárog át, mint átnedvesedett anyagún. Kavicsgáton több víz szivárog át, mint löszmaggal készült gáton. Löszmag alkalmazása esetén a kavicsgát igen megfelelő, mégis anyagának nem egységes volta miatt ajánlatos a vízfelöli oldalon betonburkolattal ellátni. A betonburkolat kisebb repedései megfelelő vízvezető altalaj esetén nem veszélyesek. A burkolat osztóhézagainál nagyobb kavicsok alkalmazása (szűrő) csökkenti a vízszíningadozás okozta kiüregelés veszélyét. Hullámverés ellen a gátat ott, ahol a betonborítás megszűnik, kőburkolattal célszerű védeni. A csatornában levő víz gyors leeresztésekor a gátban levő víz a betonburkolatot széttörni, vagy elcsúsztatni igyekszik. Ennek megakadályozására megfelelően elhelyezett és kezelhető nyílások szükségesek. A műcsatorna gátját a valóságban teljesen kavicsból építették, löszmagot nem alkalmaztak. A fogazást mind a vízfelőli, mind a mentett oldali gátlábnál elkészítették. A csatorna fenekét és a vízjárta részüket betonnal burkolták, az osztóhézagokat különleges gumianyaggal tö g ítették. A gát eddig minden szempontból bevált (2. ábra). Vízállás cm 30 60 90 A (száraz) A (nedves) В C

a 1-50 1-45 15-60 13-60 16-63 13-63 70— 57-38 15-48 17-15 18-40 G

b C

d D