Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)
3-4. szám - Szakirodalom
508 tások alapján a csatornában mozgó víz középsebességéből számítható. A mélységet az említett két sebesség különbségével osztva, megkapjuk azt az időt, amely alatt a még kiválasztandó hordalékszemek a fenékre érnek, és ennek az időtartamnak a középsebességgel való szorzata adja meg az öblítőnyílásnak a vízkivételi zsiliptől való távolságát. Ha a hordalék túl finom, vagyis az ülepedési sebesség kicsi, szükségessé válhatik a csatorna kiszélesítése, hogy ezáltal a víz áramlása nyugodtabb legyen és az ülepedés ellen dolgozó felfeléirányuló sebesség csökkenjék. 3. A csatorna oldalfalában létesítendő nyílás magassága lehető kicsi legyen, hiszen csak a fenéken mozgó hordalék elvezetésére szolgál s a vízveszteség a lehetőségig csökkentendő. A nyílás hossza a csatorna falának belső síkjában a magasság 5—7-szerese, amely méret a fal külső síkjáig tölcsérszerűen a magasság 2-5—3-szorosára csökken. Dr. Lászlóffy Wóldemár. Laferrére, H.: A talajvíz szintje Franciaország Eure-et-Loir megyéjében. (La nappe des puits dans le département d'Eure-et-Loir.) Ministère de VAgriculture, Direction des Eaux et du Génie Rural, Annales. Mémoires et notes techniques. 65. kötet. Párizs, a Földmívelésügyi Minisztérium kiadása, 1936. 51—147. oldal, 10 ábrával, 5 képpel és 2 külön térképpel. A franciaországi Eure-et-Loir megye erősen fejlődő vízellátásának rendezéséhez szükséges volt megállapítani, hogy a talajvíz alkalmas és elegendő-e a lakosság vízszükségletének fedezésére. A kutak változó vízhozama és a gyakran sikertelen kútfúrások ugyanis kétségessé tették ezt. A kérdéssel külön megyei bizottság foglalkozott, amely a talajvízkészlet részletes felvételét határozta el. Erre a megye 30,000 frankot szavazott meg, s ugyanannyi államsegélyen kívül kieszközölte a kultúrmérnöki szolgálat kísérleti intézetének ingyenes közreműködését is. A felvétel 1934 novemberétől 1936 februárjáig tartott. Ennek a nagyszabású felvételnek az eredménye a tanulmány. A munka 5 főcsoportra oszlik : 1. A megye naponkinti és óránkinti összes vízszükségletének megállapítása. 2. A talajvízszint meghatározása. 3. A talaj vízkészlet vízbőségének számítása. 4. A talajvízszint várható változásainak meghatározása. 5. A talajvíz kémiai és biológiai vizsgálata. 1. A megye vízszükségletét a népesség- és az állatszámlálás statisztikai adataiból, továbbá az ipari vízhasználatok figyelembevételével állapították meg. A napi vízszükséglet 10%-ának 1-5-szeresére vették fel azt a vízmennyiséget, amelyet a vízemelő-berendezések nek kell óránkint szállítaniok és ennek 1-5-szerese kell — a kellő biztonságra való tekintettel —, a talajból óránkint kivehető legyen. A következőkben kimutatják, hogy az így kiadódott vízmennyiség rendelkezésre áll. 2. A talajvízszint magasságát használati kutak vízszinének megmérésével nyerték. A vízszintet a kútkávától mérték, a káva magasságát barometrikus magasságméréssel állapították meg, a legközelebbi magassági jegytől. A 6000 km 2 kiterjedésű területen 1066 kútra terjeszkedett ki a felvétel, és az így nyert adatokból megszerkesztették a talajvízszint rétegvonalait. (A kutak törzslapjai a helyszínrajzi adatokon, a terepmagasságon, kútmélységen és átmérőn kívül a továbbiakban ismertetendő próbaszivattyúzás adatait is tartalmazzák.) A rétegvonalas térkép elég durva, -— hiszen a felvétel tartama 6 hónap volt s nem egyidejű helyzetet rögzít, de ± 5 m pontosságra megadja bármely helyen a talajvíz szintjét. Már ez is elegendő a kútfúrások körül adódott meglepetések jövőbeli elkerülésére. 3. A talajvízkészlet vízbőségének számításánál a jDarcí/-képletből indultak ki : Q = k.F.i (Q = vízhozam m 3/mp, le = szivárgási tényező, t. k. az egységnyi esésnek megfelelő sebesség, i — a talajvízszint esése, F = az átfolyási szelvény.) А к tényezőt próbaszivattyúzás segítségével állapították meg. Porchet a Génie Rural főmérnökének képlete szerint :
