Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - Szakirodalom

509 h is Q J (2 H

rJ) ahol Q = m'/mp, a /J méter vízleszívást okozó vízszivattyúzás vízmennyisége és H

x = a kút vízmélysége szivattyúzás előtt. Q és /] összetartozó értékeit szivattyúzással állapították meg. Hogy ne kelljen várni, míg a szivattyúzás a kút vízszinében süllyedést már nem okoz, csak mintegy egyméteres süllyedésig szivattyúztak, mérve a mp-enkint kiemelt vizet és utána a szivattyúzást abbahagyva, engedték a kútban a vízszint felemelkedni. Közben rajzoló vízmércével felvették a kút vízállásgörbéjét. A vízszint lesüllyedésének, majd felemelkedésének görbéiből Porchet módszerével kiszámítható Q, és ennek ismeretében a fenti képlet ismeretlenje, а к tényező. Szivattyúzással 283 kutat vizsgáltak meg. Vi llamosüzemű búvárszivattyúval dolgoztak, az áramot vagy hálózatból, vagy a felszerelést szállító gépkocsi hátsó kerekével meghajtott áramfejlesztőből nyerték. A talajvízszint rétegvonalas térképe lehetővé tette azoknak a földalatti völgyeleteknek a megállapítását, amelyekben a talajvíz lofolyik. Az átfolyási szelvény területének számításánál egy-egy rétegvonalnak az egyik gerincvonaltól a másikig terjedő hosszát a vízadó réteg vastagságával szorozták. (Az utóbbit a földtani térkép és metszetek alapján átlag 20 m-re vették.). Ugyancsak a rétegvonalakból volt meghatározható a talajvízszint esése. Az ilyen módon meghatározott к, F és i tényezők szorzata adta az egyes völgyeletek hozamát, ezek összege pedig a megye talaj vízkészletét. A talaj vízáramokat feltüntető térkép azt is mutatja, hogy hol kecsegtet eredménnyel a kútfúrás. A kapott talaj vízmennyiség jól megegyezett a párolgás és felszíni lefolyás figyelembevételével számítható talajbeszivárgással. Az évi közepes csapadék az egész területre 600 mm. Ebből a vízmennyiségből 81-16% párolgás, 15-85% elszivárgás és 2-99% a felszíni vízfolyások útján távozik. 4. A talajvízszint ingadozásának mértékét az átlagtól eltérő évi csapadékmennyiséggel lehet összefüggésbe hozni. A kiszámításhoz új víztani jellemzőt vezetnek be, a „permoabilitási együtthatót". На V térfogat vizet Vf térfogat föld képes magába fogadni, V ez az együttható = —. Ha tehát valamely a együtthatójú talajra h mm csapadék esik, Vf h ez --val növelné meg a talajvízszint, ha közben oldalirányban elszivárgás nem lenne, i" A fi tényező értéke a csapadékmennyiségnek a talajvízszinváltozással való egybevetéséből adódik. Segítségével a várható legnagyobb és legkisebb évi csapadékmennyiségből a legnagyobb, és főleg a legkisebb talajvízállás kiszámítható. A talaj vízkészlet veszteségeinek ismeretében a magas talajvizek tartóssága is kiszámítható. Kutak fúrásánál az előző év (vagy évek) csapadékmennyisége alapján megállapítható, hogy a fúrással elért talajvízszin az átlagosnál kb. mennyivel magasabb vagy mélyebb. Az ilyen előzetes számítás végrehajtása tehát megóvhat attól, hogy a kutat túl sekélyre fúrják és emiatt az kiapadjon. A kémiai vizsgálatok általában kielégítők voltak. A tanulmány eredményeképen megállapítják, hogy elegendő talajvíz van a vízszükséglet fedezésére. Az eddigi sikertelen fúrások oka a nagyon erősen változó talajszerkezet. Nagyátmérőjű kutak jobb eredményt adnak. A kutakat oly mélyre kell süllyeszteni, hogy a legalacsonyabb vízállásnál is (amely a közölt térképen feltüntetett közepes vízszin alatt 4—8 m-re is lehet) beérjenek a talajvizes rétegekbe. A tanulmány érdekes példája a talaj vízkészlet számbavételének. Durva, közelítő eljárásokkal, de viszonylag igen rövid idő alatt elfogadható és gyakorlatilag értékesíthető eredményekre vezetett. Költsége : mintegy 3 pengő négyzetkilométerenkint, elenyésző csekély volt, és ha általa a hiábavalónak bizonyuló fúrások száma csak némileg is csökken, ez az -összeg is visszatérül aránylag rövid idő alatt. , Sabathiel József.