Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - Kisebb közlemények

504 A centrifugái-szabályozóval ellátott elektromotor által körben forgatott mutató állandóan egyenletes és amellett igen nagy sebességgel mozog. A mutató körpályájának egy része a papírsáv előtt vezet keresztül, ezen a darabon játszódik le a mérés, míg a körív többi részének befutásához szükséges idő szabja meg az egymást követő mérések időközét. A mutató forgási sebessége aszerint választandó, hogy mekkora mélységek mérésére akarjuk a készüléket használni. Ha a teljes körkerület egynegyed része a papírsáv felett hasznosítható hossz, akkor könnyen kiszámítható, hogy 12 méteres mélységig terjedő mérésre szerkesztett készülék mintegy három mérést végez másodpercenként (!) Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy egy 10 km/óra sebességgel haladó hajóra szerelt készülék körülbelül méterenként mért pontokkal rajzolja fel a hajó által megtett út hosszszelvény ót •(!) A körben forgó mutatónak kétségtelenül hátránya, hogy a mélység-abszcisszák nem egyenesek, hanem körívek, tehát a mélységeket is a körívek mentén kell leolvasni. Ezt azonban könnyen meg lehet szokni. Amellett maga a készülék mélységi jeleket is ír a papírra, amennyiben időnként egy segédáramkör a kerek métereknek megfelelő karállások pillanatában záródik és ezeknek a mélységeknek megfelelő jeleket hoz létre a papírsávon. Ezzel a hátránnyal szemben nagy előnye a készülék egyszerűsége, továbbá az a körülmény, hogy a motort és mutatót összekapcsoló áttétel egyszerű átkapcsolásával megváltoztathatjuk a mutató forgási sebességét , vagy ami ezzel egyértelmű, a rajzolt ábra mélységi méretarányát. így természetesen a műszer mérési képességének határa is megváltozik. Például a 12 méteres mélységekre szerkesztett készülék az 1 : 5 áttétel bekapcsolása után 60 méteres mélységekig mér és rajzol, persze ötször kisebb méretarányban. A papírsáv előtt egyenesben ide-oda mozgó mutató megoldása sokkal bonyolultabb és ilyen egyszerű átkapcsolása sem lehetséges. Több ilyen készülékkel számos helyen végeztek bemutató és kísérleti méréseket, így többek között a Loire-on a francia vizímérnöki gárda több közismert vezető egyénisége előtt, továbbá 1937-ben Monaco kikötőjében a Nemzetközi Vízrajzi Kongresszus előtt. A készülékek által rajzolt hosszszelvények rendkívül érdekesek és tanulságosak. Különleges esetekben megfizethetetlen előnye ennek a mélységmérési módszernek, hogy nemcsak a víz fenekét jelzi, hanem olyan esetekben, mikor a feneket vastag iszapréteg borítja és ez alatt mélyen fekvő sziklaréteg van, akkor erről a sziklafelszínről történő második visszaverődés szintén a felvevőbe jut és a rajzon második, halványabb vonalként jelentkezik az iszapalatti szikla-felszín hosszszelvénye. Ha a hajó alá nagyobb úszó állatok kerülnek, a készülék természetesen a fenék helyett ezek mélységét jelzi, ami például a Níluson végzett egyes mérések megismétlését tette szükségessé, mert időnként viziló-csordák úsztak el a hajó alatt (a készülékrajzolta ábrákon egészen jól kivehető !). Az egész készülék könnyen szállítható és felszerelhető. Egyik része a meghajtó motort is magában foglaló rajzolószerkezet, 80 x 55 x 22 cm külméretű falraakasztható acéltokban. Ebből vezetnek a vezetékek a tápláló akkumulátorokhoz és a leadó és felvevő dobozokhoz. Ez utóbbiak vagy a hajó vas fenekéhez vannak belülről hozzáhegesztve, vagy közös torpedóalakú védőöntvénybe szerelve kívülről a hajó mellé szerelhetők. N VIZ fELSIH 2. ábra. Monaco kikötőjében felvett eredeti szelvény.