Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - dr. Kozmann László: Az Egyiptomi öntözések talajtani vonatkozásai

43 Az egyiptomi talajok keletkezésénél az ehhez hasonló mechanikai összetételű iszap játszotta a legnagyobb szerepet . Az iszaptartalom lerakódása folyamán azonban a különböző mechanikai összetevők bizonyos mértékben elkülönültek egymástól. A durvább homokos szemcsék egy része magában a folyómederben leülepedik, míg a finomabb iszap a delta elöntésével, illetőleg jelenleg az öntözővízzel a messzebb fekvő területekre kerül. Ez az oka annak, hogy a delta talajainak mechanikai-össze tétele oly nagy különbségeket mutat s hogy a homokos területek zöme a Nílus jelenlegi vagy régi folyásainak közelébe esik, míg az agyagos, kötöttebb talajok zöme ezek között a homokos területek között fordul elő. De ezeken a területeken belül is igen változatos a talajok előfordulása. Valamikor a delta mikroreliefje sokkal egyenetlenebb volt, mint ma s így a ma egyenletes síknak látszó területen is, az egykori mélyedéseket egészen más mechanikai összetételű talaj tölti ki, mint a közvetlen közelében, ma már egy szinten lévő, de egykor magasabban fekvő területeket. Erre az elkülönülésre vezethető vissza az, hogy míg némely terület a deltában egészen homokos jellegű és sokkal durvább mechanikai összetétellel bír, mint az eredeti nílusiszap, addig előfordulnak igen kötött agyagtalajok is, melyekben az agyag mennyisége sokkal nagyobb mint az eredeti iszapban s sok esetben a 80%-ot is megközelíti. Az egyiptomi talajok képződésében még egy tényező játszik szerepet. A Nílus völgyét és deltáját két oldalról körülzáró libiai és arábiai sivatagok felől jövő időszakos szelek (hamszin) mindig nagymennyiségű homokot hoznak a völgybe. Az ilyen liamszinos napokon valóságos homokeső hull a völgyre és a deltára s a finom, de azért kézzel kitapinthatóan érdes, homokos jellegű szélhordalék rövid idő alatt szemmellátható réteggel von be minden tárgyat még a leggondosabban lezárt lakásban is. Hosszú évezredek folyamán ez a szélhordalék jelentékeny mennyiseget képvisel s így a talajok kialakulásában jelentősen közreműködik. A Nílus-völgy talajainak a mechanikai összetétel szempontjából mutatkozó változatossága, mely aránylag kis területen belül is látszólag minden szabályszerűség nélkül jelentkezik, az egyiptomi talajok térképezését, vagy rendszeres talajtani feldolgozását nagyon megnehezíti. Ellentétben az otthoni talajviszonyokkal, ahol a talajtípusok megítélésénél a szemmellátható rétegződésbeli és színbeli különbségek a talaj tulajdonságaira és mezőgazdasági értékére vonatkozólag már magukban véve is sokat elárulnak, az egyiptomi talajok között szemmellátható különbségek csak a mechanikai összetétel szempontjából mutatkozhatnak. A durvább különbségeket természetesen könnyű felismerni, de a sok esetben igen fontos finomabb különbségek megítélésénél, laboratóriumi vizsgálat nélkül a leggyakorlottabb talajtérképcző is tévedhet. A talajok vázrészének vegyi összetétele csak olyan mértékben mutat különbségeket, amilyen mértékben a kvarchomok különböző mennyisége a valószínűleg közel azonos összetételű alapanyaghoz hozzá van keveredve. A III. sz. táblázat az assuani és cairói nílusiszap vegyi összetételét tünteti fel. Igen sok egyiptomi talaj analízisének eredményei mind azt mutatják, hogy csak a kovasav viszonylagos mennyisége mutat lényeges változást s az egyéb alkotórészek mennyiségének egymáshoz való viszonya mindig közel azonos marad. Ilyenformán Egyiptomban a talajok mechanikai felépítéséből azok kémiai összetételére is következtethetünk s valóban igen sok adat bizonyítja, hogy az egyiptomi talajok termékenysége, ha azt más tényező nem befolyásolja, arányosan változik a homok mennyiségével, ami e talajokat mintegy felhígította.