Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - dr. Kozmann László: Az Egyiptomi öntözések talajtani vonatkozásai

42 Az áradásban lévő Nílus vize mindig vöröses-barna színű (helyi elnevezése vörös víz" az alacsony Nílus ,, fehér" vizével szemben) a benne lebegő iszap színétől. Az áradó Nílus iszaptartalmának eredetét vizsgálva, kétségtelenül bebizonyosodott hogy az főleg a Kék Nílusnak és az Atbarának az abesszíniai hegyvidékről származó hordalékából adódik. A Fehér Nílus iszapja csak kis mértékben van jelen a főáradás idején, mert, mint már említettük, ebben az időben a Fehér Nílus vize vissza van szorítva és csak kis hányada kerül bele a főfolyásba. A három főág iszapjának •összetétele különben lényegesen eltér egymástól. A Kék Nílus gyüjtőmedencéje az abesszíniai magaslatok vulkánikus eredetű területére esik, mely főleg bázikus kőzetekből tevődik össze. Eme kőzetek egyik legjellemzőbb alkotórésze a mészföldpát és ennek mállási termékei képezik az alapanyagát annak a finom hordaléknak, mellyel ezen a vidéken minden vízfolyás terhelve van a nyári nagy esőzések idején. Ugyanerre az ásványra vezethető vissza a Nílus-iszap kalciumkarbonát tartalma is. Másrészt a Kék Nílus az abesszíniai hegyvidéket elhagyva, egy nagykiterjedésű gránit régión halad keresztül s innen ered a legnagyobb része annak a nagymennyiségű finom kvarchomoknak, mely a folyó alsóbb szakaszán az iszapnak kovasavdús jelleget kölcsönöz. A Kék Nílus játszik a legnagyobb szerepet az abesszíniai hegyvidék eróziójában s iszaptartalma sokkal durvább mechanikai összetételű, mint az Atbaráé, mely főleg már erodált, finomabb összetételű szedimentumokra hat. E két ággal ellentétben, a Fehér Nílus laterites vidéken halad keresztül s iszaphordalékát a magas vastartalom s rendkívül finom mechanikai összetétel jellemzik. A Fehér Nílus élénk téglavörös színű iszapjának vasoxid tartalma 27% körül mozog, míg ugyanebben az időben a Kék Nílusé csak 12-68%, az Atbaráé pedig csak 17-53% vasoxidot tartalmazott. A főáradás idején visszaszorított Fehér Nílusban a durvább iszapalkotórészek leülepednek s a legfinomabb, vasdús agyagos rész marad lebegésben. Ennélfogva a három ág között a Fehér Nílus iszapja a legfinomabb mechanikai összetételű. A Nílus egyiptomi szakaszán az iszaptartalom összetétele természetesen a három összetevő eredőjeként jelentkezik, mégis — az elmondottak alapján érthető okból — legjobban a Kék Nílus iszaptartalmának a jellegzetességét mutatja. Az iszap a főáradás idején határozottan szilikátos jellegű s a Si0

2/Al

2 0

3 hányados értéke minden esetben 2 felett áll, ami szintén bizonyítja, hogy a Fehér Nílus laterites eredetű iszapja csak kis mértékben van benne képviselve. Annak ellenére, hogy a megelőző alsó szudáni és felső egyiptomi szakaszon sok kalciumkarbonát lerakódik mészkonkrécick, sőt duiva mészkőképződmények alakjában, az iszap még a Cairó körüli szakaszon is jelentékeny mennyiségű kalciumkarbonátot tartalmaz. Az Assuannál és Caironál, közvetlenül a Nílus vizéből elkülönített iszapminták mechanikai összetételét a II. sz. táblázat tünteti fel. II. TÁBLÁZAT. Az áradásban lévő Nílus iszaptartalmának mechanikai összetétele. Assuannál Caironál Durva homok 2 —0-2 mm Finom homok 0-2 —0-02 mm Iszap 0-02—0-002 mm Agyag < 0-002 mm CaCQ

3 0-5% 20-6% 20-5% 56-4% 2-9% 0-5% 7-9% 32-5% 56-2% 2-6%