Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)
3-4. szám - Gyengő Tibor: Nyomatékelosztás
427 keletkezett vízszintes erőket, azaz a kilengés ellen megtámasztó erő nagyságát és a már kapott nyomatékokat erre javítja. Ezzel szemben Morris módszere a következő : 1. Morris először szétosztja az oldalirányú erőket — ha vannak olyanok a keretoszlopok között azok merevségei arányában, a keret vízszintes gerendáit tökéletesen merevnek és a legalsó oszlopok alsó végeit mereven befogottaknak képzelve, de a keretet oldalirányú kilengésekre szabadon hagyva. Tökéletesen merev vízszintes gerendák és a legalsó oszlopok alsó végeinek merev befogása mellett, vagyis mikor a keretoszlopok mindkét végükön mereven befogottak, a keretet támadó vízszintes erők az oszlopok között azok I/L 3-einek arányában oszlanak meg. 2. Majd a vízszintes gerendák merevségét feloldva és a keret összes csomópontjait mereven befogva meghatározza a befogási nyomatékokat úgy a függőleges erőkből a gerendákban, mint a keretoszlopok között szétosztott vízszintes erőkből a keretoszlopok két végén. Utána az oldalirányú elmozdulásokkal szemben rögzített tartón egyszer végig menve minden csomóponton nyomatékosztást végez és átviszi az átviteli tényezővel szorzott egyensúlyozó nyomatékokat a rudak távolabbi végeire. 3. Az így szétosztott és egyensúlyba hozott nyomatékok felborították az első lépésként egyensúlyba hozott vízszintes erők egyensúlyát a keretoszlopokban. Ezért harmadik lépésként újból egyensúlyba hozza a vízszintes erőket, azaz a tartót oldalirányú kilengésre újból szabaddá téve, de egyúttal a vízszintes gerendákat végtelen merevnek képzelve hagyja a tartót oldalirányban kimozdulni és így az oldalirányú erők egyensúlya helyre áll. Ez a lépés a számításban úgy történik, hogy az oszlopvégeken a nyomatékosztás folytán a vízszintes erőkből számított befogási nyomatékok utáni nyomatékokból — az egyensúlyozó és átvitt nyomaték — kiszámítjuk az oszlopokban keletkezett további, az erőegyensúlyt felborító, vízszintes erőket (oszlopvégi nyomatékok összege osztva keretoszlop hosszával) és ezeket ellenkező előjellel szétosztjuk az oszlopok között azok merevségei arányában, vagyis helyreállítjuk a vízszintes erők egyensúlyát. Eme vízszintes erőkből újabb befogási nyomatékokat számítunk az oszlopvégeken. 4. Az ezt követő lépés megint nyomatékosztás. A tartó gerendáinak merevségét feloldjuk és a keretet oldalirányú kilengéssel szemben rögzítjük. A számításban ez úgy történik, hogy a nyomatékosztásban még részt nem vett nyomatékokat szétosztjuk nyomatékosztással minden csomóponton és az átviteli tényezővel szorzott egyensúlyozó nyomatékokat átvisszük a távolabbi végekre. 5. Ezt a lépést megint vízszintes erőkre való egyensúlyozás követi úgy, mint a harmadik lépésben. Nyomatékosztást és a vízszintes erők egyensúlyozását így váltakozva addig végezzük, míg a nyomatékok elfogynak, illetve annyira lecsökkennek, hogy a kívánt pontosságot elérjük. 6. Végül a rúdvégeken az össszes résznyomatékokat előjelhelyesen összegezve (legyenek azok akár nyomatékosztásból, akár erőegyensúlyozásbéjl származók) megkapjuk a megoldott keret csomópontjain a végleges nyomatékokat. E módszer főelőnye Cross módszerével szemben az, hogy ennél nincs szükség a megtámasztó erők nagyságának ismeretére.
