Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)
3-4. szám - Gyengő Tibor: Nyomatékelosztás
424 Először meghatározza a fix csomópontú keret nyomatékait, majd ezeket javítja az oldal irányú kilengésre való tekintettel. Ezt az eljárást a 8. ábrán látható asszimmetrikus kereten mutatjuk be, melynek a—b rúdja közepén egy 5 tonna nagyságú vízszintes erő hat. Az egyes rudak merevségi tényezőinek viszonyszámait ismét a rudak közepe táján tüntettük fel körökbe írva. A rudak állandó keresztmetszetűek és így az átviteli tényező az összes rúdra 0-5. A szerkezetet először megtámasztjuk annyi pontján, hogy az oldalirányú kilengéseket ne végezhessen. Jelen esetben с ponton támasztjuk meg a keretet egy vízszintes Q, erővel, azaz fixcsomópontúvá alakítjuk azt át. A támasztó Q erőt akkorára vesszük fel, hogy az oldalkilengéstől visszatartsa a szerkezetet. Nagyságát egyelőre nem ismerjük, az a fixcsomópontú keret nyomatékaiból lesz majd számítható. Az így fixcsomópontúvá átalakított keretet a szokott eljárás szerint két végén befogott tartóelemekre osztjuk és meghatározzuk végeiken az 5 tonna erő hatására keletkező befogási nyomatékokat. Egyedüli terhelt rúd a—b, melyen a két befogási nyomaték : 5-0x6-ő M a =M b =± - =± 4-07 lm. Utána e nyomatékokat nyomatékosztással egyensúlyba hozzuk (a al-ábra). Az áttekinthetőség kedvéért az ábrákon az egyes rúdvégeknél csak a befogási nyomatékok és a résznyomatékok kihagyásával a számoszlopok összegei vannak feltüntetve (kétszer aláhúzva). A nyomatékosztást elvégezve, az oszlopok két végén kapott nyomatékokból kiszámítjuk az egyes oszlopokban fellépő vízszintes eredő erőt (az ábrán l'jÇ-vel jelölve). -I 4-47—3-27 a—b oszlopban: VE — = 0' 185 t 6" 5 —0-28—036 с—d oszlopban : VE — = 0'084t 1 10-0 Abból az egyensúlyi feltételből, hogy az oszlopokban levő vízszintes erők összegének egyenlőnek kell lennie a P terhelésből a felső b csomóponton átadódó vízszintes komponensnek és a Q erőnek összegével, számítjuk Q megtámasztó erő nagyságát. Q =+2-5—0-185 + 0-084 = 2-399 t. Következő lépés a fixcsomópontú keret nyomatékainak javítása arra az esetre, mintha a keret szabadon elmozdulhatott volna, avagy más szóval élve, a Q kényszererő okozta nyomatékok kiküszöbölése. A számításban ez úgy történik, hogy a keret с pontján egy tetszőleges nagyságú P vízszintes erőt működtetünk — mint egyedüli terhelést — és nyomatékosztással számítjuk a csomópontokon eme erő Q hatására keletkező nyomatékokat, majd ezeknek a nyomatékoknak —-szeresével javítjuk a fixcsomópontú keret nyomatékait. Az ezzel a korrekcióval javított nyomatékok, máris keretünk végleges, helyes nyomatékait adják. Térjünk ki részletesebben eme elmozdulásra való korrekció számításának ismertetésére. Mint előbb mondottuk, a keret с pontján működtetünk egy tetsző-
