Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - Gyengő Tibor: Nyomatékelosztás

421. fogás vesz fel, a rúdra zérus nyomaték jut. Csuklós alátámasztásoknál (e) éppen fordított a helyzet. Most az összes egyensúlyozó nyomatékot mindig a rúd kapja, vagyis a csomópontra ható, ki nem egyensúlyozott nyomatékot ellenkező előjellel a rúdvéghez írjuk (IV. al-ábra). Ilymódon elvégezzük a nyomatékosztás műveletét a szerkezet összes csomópontján. Egyszer végig járva őket, újból meg újból sorba vesszük az összes csomópontot, míg az egyensúlyozandó, illetőleg átvitt nyomatékok elfogynak. Az eljárást a megkívánt pontosság sterint ismételjük meg. Sok körüljárásra azonban nincs szükség, mivel a számoszlopokba írt résznyomatékok gyorsan konvergáló sort adnak (IV. al-ábra). A keresett nyomatékokat az egyes rudak végein a számoszlopok összege adja. Nem felejtendő azonban el — mintahogy ezt már a II. fejezetben is említettük —, hogy ezek az összegek előjelhelyesen azokat a nyomatékokat szolgáltatják, melyeket a rudak fejtenek ki a csomópontokra. Előjelüket tehát a méretezések számára a tervezéseknél szokásos előjelszabálynak megfelelően meg kell változtatni. Számítási ellenőrzést az ad, hogy az egy csomópont körüli nyomatékok összegének zérust kell kiadniok. Ha a bemutatott példánál a csomópontok körüli nyomatékok összege nem adná ki tökéletesen a nullát, az oda vezethető vissza, hogy egyrészt a számítást nem vittük végig, amíg a nyomatékok teljesen elfogynak. (». ábra. h) a-LÁ-bre. 7. ábra.