Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - Gyengő Tibor: Nyomatékelosztás

416 az ismertetés könnyebb megérthetősége kedvéért lehetőleg egyszerűek ugyan, de úgy válogattam össze őket, hogy rajtuk a módszer sajátosságai az előfordulható legkülönlegesebb esetekre is jól kimutathatók. II. Nyomatékosztásról általában. A módszer a tartószerkezetek alátámasztási pontjaiban, sarok-, illetve csomópontjaiban keletkező nyomatékokat adja meg, keletkezzenek-e nyomatékok akár külső terhelés, akár támaszpontelmozdulás, avagy hőmérsékletváltozás hatására. Az így kapott nyomatékokból azután könnyen vezethetők le és számíthatók a méretezéshez szükséges reakciók, keresztmetszetekben keletkező nyomatékok, nyíróerők, feszültségek stb. Az' eljárás a megoldást a megkívánt pontosságig fokozható fokozatos közelítéssel éri el. Tehát az eljárás egy fokozatos, de nem közelítő módszer. A módszer minden bonyolultság nélkül alkalmazható változó inercianyomatékok esetében is. Hasonlóképen alkalmazható asszimmetrikus, avagy asszimmetrikusan terhelt keretek megoldására. A módszer az abszolút alakváltozást nem veszi figyelembe, de ezt — mint elhanyagolhatót — a gyakorlatban, keretek esetében más módszerek felhasználásánál sem szokták figyelembe venni. A módszer a statikailag határozatlan tartók megoldásánál nem vesz fel törzstartót. Ezzel szemben az adott többtámaszú tartót, vagy keretet statikailag még merevebb szerkezettel helyettesíti. A módszer ugyanis a megoldandó szer-