Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: Vízrajzi tanulmányok számítása és szerkesztési eljárásai

389 7. Vízmennyiségekre való áttérés. A vízjárással kapcsolatban mindezideig csak vízállási adatokról volt szó, holott a vízfolyások vízviszonyait valójában csupán a lefolyó vízmennyiségek jellemzik. A folyók vízmennyiségét vagy a másodpercenkinti vízszállítás (vízhozam, m

3 vagy liter/másodperc) vagy annak napi, havi, évi összege (napi, havi, évi vízszállítás m

3), a fajlagos vízszállítás (a vízgyűjtőterület egységéről az időegységben lefolyó vízmennyiség : liter/mp. km

2) vagy végül a lefolyási magasság (a vízgyűjtőterületen egyenletesen elosztottnak képzelt napi, havi, évi vízszállításnak megfelelő vízoszlopmagasság : mm/nap, hó, év) adja meg. A lefolyó vízmennyiséget vagy mérések alapján, vagy számítással határozzuk meg. Három esetet különböztethetünk meg : a) Vízmennyiségmérések alapján megállapítható a közvetlenül észlelt vízállások és a mindenkori vízhozam összefüggése (vízmennyiséggörbe), melynek alapján bármilyen vízálláshoz kikereshető a neki megfelelő vízhozam. b) Ha vízmennyiségmérési adataink nincsenek, de a vízjárási viszonyok jellemzésére vízállásmegfigyelések állanak rendelkezésre, elméleti úton kísérelhetjük meg a vízállások és vízhozam összefüggésének megállapítását, amivel a feladat az a) esetre van visszavezetve. c) Olyankor, amikor a vizsgálandó vízfolyáson vízmérce sem volt felállítva, a vízmennyiségek megállapításában a térképre, az időjárási elemek észlelési adataira és a közeli vízfolyások vízjárásából vont következtetésekre vagyunk utalva. a) A víz mennyiséggörbe szerkesztése. a) A. vízállások és a vízhozam közötti összefüggést ábrázoló vízmennyiséggörbe megszerkesztése látszólag egyszerű feladat. A valóságban azonban kétféle nehézséggel jár : 1. a mérési pontok nem sorakoznak szabályos görbe mentén és 2. az adatok száma kevés. 1. A mérési pontok szóródásának okai. A mérési pontok szóródásának oka a vízszínesés változó volta, a meder érdességének változásából vagy más okból eredő duzzasztás, medermélyülés vagy emelkedés és a mérés bizonytalanságai, illetőleg hibái. a) Az esésváltozások hatása. Áradás, apadás. Az esésviszonyok változásának hatása a vízhozamra elméletileg is kimutatható. Tudjuk, hogy az áradó víz esése (J

i) mindig nagyobb, mint az apadó vízé (J

%). Ha tehát a valamely adott vízállásnál lefolyó vízmennyiség képletében az esést ezekkel az értékekkel helyettesítjük, kell hogy Q

1 = Fv

1 = Fc <Q

2 = FV

2 = Fc ]IrJ

2 legyen. Ennek a tételnek a világirodalomban is elterjedt kísérleti igazolását a Vízrajzi Osztály sorozatos tiszai mérései adták.

1

0 1

0 Böhm Woldemár: A hidrológiai kutatás, különös tokintettel a hidrográfiai adatszolgáltatás mai állására. Vízügyi Közlemények, 1930. évi 2. füzet, 90. old.