Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: Vízrajzi tanulmányok számítása és szerkesztési eljárásai

378 és b), hogy valóban jellemző értéket csak elegendő nagyszámú adat feldolgozása útján kapunk. a) Az adatok egyneműsége. Egyneműek a vízállásadatok akkor, ha a vizsgált időszak alatt valamely vízmennyiség mindig ugyanazon vízállásnál folyt le, vagyis mederváltozás sem a vízmérce szelvényében, sem az arra még hatással lévő folyószakaszon belül nem történt. Ellenkező esetben a középérték kiszámítható ugyan, de gyakorlati értéke nincs, belőle semmiféle következtetést nem lehet levonni. Valamely vízmérce többévtizedes középvízállását tehát csak akkor érdemes kiszámítani, ha előbb alkalmas módszerrel meggyőződtünk arról, hogy a meder a kérdéses helyen valóban állandó. Különböző eredetű adatok összehasonlítása. Különböző évek adatainak összevetésénél rendkívül fontos az esetleges időközi mérceváltozások figyelembevétele. Régebbi időkben a vízmércék áthelyezése gyakori jelenség volt, aminek folytán egyes évsorozatok adatai a vízmérce kezdőpontjának eltérő tengerszínfeletti magasságára vonatkoznak. A magyarországi vízmérceadatok felhasználásánál figyelembeveendő javításokat a „Vízállások" könyvei évente, újabban a „Vízrajzi Évkönyv" 4—5 évenkint tartalmazza. Például a Tisza csongrádi vízmércéjén 1880 jan. 1 és 1883 júl. 31 között leolvasott adatokhoz 8 cm-t, az 1883 aug. 1 és 1887 szept. 30 közti vízállásokhoz pedig 20 cm-t kell hozzáadni, hogy az újabb adatokkal összehasonlítható (egynemű) értékekhez jussunk. Időjárási elemek esetében a műszer mineműsége és elhelyezése az, ami a különböző évek adatainak egybevetésénél javításokat tesz szükségessé. A régebbi esőmérők szerkezeti hiba folytán átlag 15%-os csapadéktöbbletet mértek.

4 Mind az esőmérőknél, mind a hőmérőknél és párolgásmérőknél igen nagy különbségek származnak a környezet befolyásából (szélvédettség, a műszer magassága a föld felett stb.), amiért is műszercsere vagy áthelyezés esetén hosszabb időn át párhuzamos észlelések folynak a megszüntetendő és az új állomáson. Hosszabb sorozatok középértékeinek számításánál az ilymódon meghatározott javítások figyelmen kívül hagyása használhatatlan eredményekre vezet. Már Héjas, az 1901—10. évi átlagos csapadék kiszámításánál 10%-kal csökkentette a régi rendszerű esőmérőkkel mért értékeket. Hajósy az 1901—30. évi középértékek meghatározásánál tovább ment. Minden állomás adatsorát összehasonlította az összes szomszédos állomás észlelési anyagával és figyelembe véve a régi műszer kicserélésének időpontját, a műszercsere előtti időre vonatkozó adatokat 5, 10, 15, kivételesen 20 és 25 %-kal csökkentette, gondos mérlegeléssel tehát a régi rendszerű műszer fokozatos romlását is figyelembe vette. Aki a háború előtti évek csapadékadatait újabbakkal hasonlítja össze, vagy hosszabb idejű átlagokat kíván számítani, adatait előbb közös nevezőre kell hozza ! Budapest átlagos hőmérsékleti viszonyainak kiszámításánál az alábbi eljárást követték : A meteorológiai intézet mai (Kitaibel Pál-utca 1, 1910-től) és azelőtti (Főutca, 1901—09) helyén végzett hőmérsékleti megfigyelések különbsége párhuzamos 4 Réthly Antal dr.: A régi rendszerű esőmérő főhibájáról. Vízügyi Közlemények, 1923. évi 2. füzet, 28—41. old.