Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: Vízrajzi tanulmányok számítása és szerkesztési eljárásai

369 Nem lehetett célom, hogy az egyes víz járási elemek megfigyelési anyagának összes lehetséges feldolgozási módját bemutassam. Nem akartam a vízrajzi tanulmányok készítésénél vezérfonalul használható „mintát" sem készíteni, mert bármennyire száraz statisztikai adatfeldolgozásról van is szó, a vízfolyások életének tanulmányozásában nincs helye a lélektelen, gépies munkának. A vízrajzi adatfeldolgozás állandó kritikai készenlétet, szinte aggályos gondosságot kíván. (Ezt még számos példával lesz alkalmam igazolni.) Munkám tehát nem teljes, — módszertani dolgozatnál ez elképzelhetetlen is, — csupán az alapvető eljárásokat foglalja össze és az adatfeldolgozás lényegébe akar bevilágítani. A közöltek alapján ki-ki a legjobb tudása és a mindenkori cél szerint maga állapíthatja meg a vizsgálódásaiban követendő rendszert. VÍZRAJZI JELENSÉGEK IDŐBELI VÁLTOZÁSAINAK VIZSGÁLATA. I. Az észlelési anyag felülvizsgálata. Az adathalmaz (vízállások, csapadékmagasságok, hőmérsékleti adatok, stb.), amelynek feldolgozására van szükségünk, rendesen észlelési jegyzékek alakjában áll rendelkezésünkre. Ezzel kapcsolatban, minden további lépés előtt, alapvető teendőnk a jegyzék megbízhatóságának vizsgálata és esetleges hiányainak pótlása. Az eredeti észlelési jegyzékek egyszerű átvizsgálásával is gyakorolható némi ellenőrzés, hiszen például szomszédos vízmércéken a tetőzések és mélypontok ideje, csapadékmérő állomásoknál az esőzés napja stb. között általában összefüggés van. Mégis legbiztosabb a rajzbeli ellenőrzés, ami az észlelési adatok felrakásával történik. Ugyanazon vízfolyás vagy vízrendszer vízmércéin észlelt vízállások vonalai közel megegyező alakot kell mutassanak. Ha tehát valamelyik észlelő akár kényelemszeretetből, akár más okból nem tényleges megfigyelési eredményeket közöl, az a vízállások vonalán azonnal meglátszik. Talajvízszin-észlelésnél a vízállás rendesen két részből, a kerek méterek és a benedvesedett láncrész leolvasásából tevődik össze. Ha az észlelő itt hibát követ el, a talajvízállások vonala megszűnik folytonos lenni, vagy ellenkező értelmű változást mutat, mint a környező kutakban. A meteorológiai szolgálatban az év minden napjának csapadéktérképét megszerkesztik. A hibás adatokra a térkép szembeszökően mutat rá, akár úgynevezett ,,gyűjtő" észlelőről van szó, aki a műszer tartalmát ritkábban méri le és a kapott csapadékmennyiséget találomra osztja el az elmúlt napok között, akár valamilyen tévedés folytán a jelzett csapadékmennyiség, vagy a nap megjelölése helytelen. a) A helyesbítés szükségessége. A rajzbeli ellenőrzés mindjárt útmutatással szolgál a hibák helyesbítésére, illetőleg a hiányzó adatok pótlására is, amihez alapot a szomszédos állomások észlelési anyagával való összehasonlítás ad. Sokan azon a nézeten vannak, hogy az eredeti észlelési jegyzékekben változtatásnak vagy pótlásnak nincs helye. Ezt a véleményt oda kell módosítani, hogy a hibás vagy gyanús adatok feltétlenül megjelölendők, a hiányok pedig lehetőség szerint pótlandók. Fontos csupán az, hogy az utólagos bejegyzések az eredetiektől megkülönböztethetők legyenek és mivel nem Vízügyi Közlemények. 24