Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: Vízrajzi tanulmányok számítása és szerkesztési eljárásai

A VÍZRAJZI TANULMÁNYOK SZÁMÍTÁSI ES SZERKESZTÉSI ELJÄRÄSAI. írta : Dr. techn. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁB. BEVEZETÉS. Mióta az ember a földön él, keresi, kutatja az őt körülvevő világ jelenségeiben mutatkozó törvényszerűséget, hogy ilymódon részben alkalmazkodni tudjon környezetéhez, részben saját hasznára tudja fordítani a természet titkos erőit. A világ bámulatos rendje mindenható Törvényhozóra utal. Maguk a törvények azonban olyan bonyolult összefüggésekben nyilvánulnak, amelyeket véges eszünkkel közvetlenül átlátni nem tudunk. Felderítésük eszköze elsősorban a jelenségek megfigyelése és észleleteink rendszerezése, majd a kísérlet, végül pedig a logika. 1. A vízrajzi adatgyűjtés köre. A vízimérnök akár csak egyszerűen megismerni és leírni kívánja a vizek életét, akár a kártételeik ellen való védekezés mikéntjét kutatja, akár hasznosításukra akar tervet készíteni, legelsősorban a megfigyelésre van utalva. A közvetlen megfigyelésre leginkább a vízszín változásai kínálkoznak és valóban ez a legrégibb vízrajzi elem, amelynek feljegyzésére történelmi nyomaink vannak. A Nilus elephantinei mércéjén (Assuan mellett), amelynél egy aknába levezető lépcső fokai szolgáltak beosztásul, már 4000 évvel ezelőtt végeztek rendszeres észleléseket.

1 Sokkal bonyolultabb a vízfolyások hozamának mérése, de az emberi leleményesség ennek is elég korán megtalálta a nyitját, legalábbis a kisebb vízfolyások esetére. A felsőolaszországi öntözőberendezések vízosztóműveinél alkalmazott mérőbukók és a kiszolgáltatott vízmennyiség mérésére szolgáló „modulus" bizonyára ősrégi eredetűek. Mégis a folyók vízhozamváltozásainak közvetlen megfigyelése még ma sem lehetséges és ezért a törvényeket kutató elme más, a vizek életét tapasztalás szerint lényegesen befolyásoló, elemek észlelése felé fordult. Ilyenek a légköri csapadék mennyisége, a levegő hőmérséklete, a párolgás nagysága, a talajvízszin ingadozása, stb. Különleges esetekben még további adatok gyűjtésére kerül sor (árhullámok tovaterjedési sebessége, vízhőmérséklet, gázlómélységek, stb.), vagy az előbb említett víztani tényezők egybevetésével keletkezett elemek 1 Epper: Die Entwicklung der Hydrometrie in der Schweiz, Bern, 1907. c. munkája részletesen ismerteti ezt a — valószínűleg nem a legrégibb — vízmércét.