Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - Kun László: Vízügyeink nemzetközi szempontból nézve

358 A gázlókotrások szükségességét az államok közösen állapítják meg ; költségeiket közösen viselik ; végrehajtásuk úgy történik, hogy sorrendben váltakozva mindegyik állam egy teljes gázlókotrást végez (11. cikk). Az államok kölcsönös ellenőrzést gyakorolhatnak mind műszaki, mind pénzügyi tekintetben és tartozásaikat a leszámolások jóváhagyása után 3 hónapon belől kötelesek kiegyenlíteni annak az országnak a pénznemében, amelynek javára a követelés fönnáll (12. és 13. cikkek). A tiszai középvízszabályozási munkáknál a tervek kidolgozása és a munkák kivitele, valamint a karbantartási munkák azt az államot terhelik, amelynek területén a munkák foganatosíttatnak (14—16. cikkek). Ha hajózás érdekében történő munkákról van szó, akkor ezekre külön egyezmények kötendők (17. cikk). A 18. cikk a Közös Műszaki Bizottság fölállításáról szól, míg a 19—21. cikkek a bizottság összetételét, hatáskörét és tárgyalási módját állapítják meg ; végül az egyezmény zárórendelkezései a munkáknál foglalkoztatott személyzet határon át való közlekedéséről és az anyagok és fölszerelések vámkezeléséről intézkednek. B) A CRED szabályzatából származó egyezmények. 1. Magyar-román egyezmény a határmenti területek vizeinek régime-je és a határmetszette vízitársulatok fölszámolása ügyében. Az egyezményt 1924. április hó 14-én Bukarestben írták alá és közzététetett a 7934/1924. M. E. rendelettel (Budapesti Közlöny 1924. december 5.). Az egyezménynek I. fejezete általános rendelkezéseket tartalmaz, amelyek szerint az államok kötelezettséget vállalnak, hogy nem hajtanak végre területükön olyan vízimunkát, amely a másik féke káros hatással lenne. Kötelezettséget vállaltak továbbá, hogy a vizek jelenlegi régime-jét szolgáló állami vízberendezéseket — még akkor is, ha azok a másik fél területeinek védelmét szolgálják — karbantartják, a társulatok, valamint magánosok vállalta vízügyi kötelezettségek teljesítését pedig biztosítják. Üj munkálatok ügyében, melyek a vizek régime-jében változást idéznének elő, a kivitel előtt az államok egymással megállapodást létesítenek, végül biztosítják a határok metszette vizek használatát. Az egyezmény II. fejezete a vízitársulatokról szól és elsősorban is kimondja, hogy a magyar-román határ által kettészelt társulatok különválnak, egymástól teljesen függetlenek és a jövőben csakis közös érdekű kötelezettségeknek tartoznak eleget tenni. Ha a társulatrészek valamelyike bármely körülmény folytán külön társulattá nem alakulhatna (pl. érdekeltségük csekély területe miatt), úgy az államok gondoskodnak arról, hogy az illető társulatok egymással szemben fennálló kötelezettségei teljesíttessenek. A társulatok abban is megállapodtak, hogy azok a berendezéseik, amelyek a víziműveknek vagy azok tartozékainak részét képezik, minden ellenérték nélkül annak a társulatrésznek birtokába mennek át, amelynek területén azok feküsznek ; ezzel ellentétben a régi társulat minden egyéb vagyona, — bizonyos megállapítandó kulcs szerint — a társulatrészek között fölosztandó. Hasonlóképen megosztás tárgyát képezik az iratok és tervek stb. aszerint, amint az egyik vagy másik társulatrészt érdeklik. A vagyonfelosztásra vonatkozólag az egyezmény egy pénzügyi bizottságot alkot, amelynek feladata lesz az egyezményben fölsorolt 8 vízitársulat-