Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - Szilágyi Gyula: Városi csatornák méretezése

329 Vegyes csatornázási rendszernél a szennyvíz mennyisége a mértékadó csapadékvízhez képest rendszerint olyan csekély, hogy az előbbit nem érdemes a maximális vízmennyiséggel végzett méretezésnél számításba venni. Ugyanis amenynyit a szárazidőbeli szennyvíz kitesz, annál rendszerint nagyobb az a bizonytalanság, amivel a csapadékvíznek lefolyásra kerülő mennyiségét meg tudjuk állapítani. A szárazidőbeli szennyvíz mennyiségének a fentemlített módon való számítását mégis minden esetben el kell végeznünk, mert erre szükségünk van : 1. a naponként fellépő, ülepedést megakadályozó sebességek számításánál, 2. vészkiömlők esetében a higítás mértékének megállapításánál és 3. a szennyvíztisztító telep méretezésénél. Ez utóbbinak a méretezésénél általánosan elfogadott elv az, hogy a tisztítótelepet a szárazidőbeli szennyvízre méretezzük, de a tisztítótelep elé olyan méretű vészkiömlőt iktatunk be, amelyen át a kétszeres hígításon felüli szennyvíz elvezetődik, tehát csapadékos időben a tisztítótelepen kétszeres higítású szennyvíz (1 rész szennyvíz és 1 rész esővíz) vonul át, ennek folytán a tisztítás egyes folyamataira, mint például az ülepítésre vagy oxidációs folyamatra csak félannyi idő esik, mint amennyivel számoltunk. Tesszük ezt azzal az elgondolással, hogy egyfelől a megnövekedett szennyvíz higítva van, tehát kisebb mértékű tisztításra szorul, másfelől ez az állapot csak ritkán és aránylag rövid ideig fordul elő. A vegyesrendszerű, valamint a csupán csapadékvíz elvezetésére szolgáló csatornahálózat méretezése tehát a lefolyásra kerülő mértékadó csapadékvíz mennyiségével történik. A lefolyó vízmennyiség általában Q = Ci F, ahol F a vizsgált csatornaszelvény vízgyűjtőterülete hektárban, i az eső hevesség a számítás céljának megfelelően l/sec/haban kifejezve, С lefolyási tényező mértéknélküli arányszám és ezeknek szorzata, Q a lefolyó vízmennyiség l/secban. A vízgyűjtőterület nagyságát a vizsgált csatornavonalak fekvése egyértelműleg meghatározza. Az esőhevesség értéke a csapadékmérőállomások adataiból állapítható meg. Ott, ahol a megfigyeléseket közönséges csapadékmérő készülékkel eszközlik, az esőhevesség csakis egy megállapított állandó értékkel vehető számításba. Amióta azonban az esőzés időbeni eloszlását feltüntető ombrográfadatok állanak rendelkezésre, az esőhevesség változó értékével való számítás mindinkább előtérbe nyomul. A változó értékkel való számítás azon a tapasztalati tényen alapszik, hogy nagyhevességű esőzés csak rövid ideig fordul elő, míg a hosszantartó esőzések hevessége kisebb szokott lenni. A lefolyási tényező számításba veendő értéke sokféle körülménytől függ s ezért természetesen ennek értékelése igen különböző módon történhetik. Legtöbbször mint a lefolyási hányad (a) és a késleltetésitényező (cf ) szorzatát veszik számításba (

С a • <j ). A lefolyási tényezőnek egyik körültekintő értékelési mcklját az alábbiakban részletesen tárgyalni fogjuk. A lefolyó vízmennyiség megállapítására különféle számítási módok hozattak javaslatba, amelyek általában négy csoportba sorozhatok : 1. Tapasztalati adatok alapján szerkesztett grafikonok, amelyeknek segítségével a vízgyűjtőterület nagyságából vagy a csatorna hosszából a lefolyó víz közeli mennyisége közvetlenül megállapítható. (Lásd Imhoff : Taschenbuch der Stadtentwässerung. 1932. 6. old. és 1. tábla). Az ilyen grafikonokból nyert értékek csak közelítő becslésnek tekintendők és magától értetődik, hogy csak annak a vidéknek csapadék-, talaj- és lefolyási viszonyaira jellemzők, amelyen összegyűjtött adatokból lettek megszerkesztve. Más vidékre alkalmazásuk ennek tudatában körültekintő óvatossággal, esetleg megfelelő módosítással történhetik.