Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

2. szám - Szlovák Iván: Szeged város árvédelmi helyzete és a várható árvíz

262 város határában, vagy annak közelében bekövetkező gátszakadás, átömlés okozza a város elárasztását, hanem — a terepviszonyoknak megfelelően — esetleg távolabb előálló töltésszakadás, amint ez Szeged esetében is előfordult. A lényeg tehát az, hogy a háromszoros biztonságra szükség nem volt és arra az esetre, hogy a körtöltés is átszakadjon, még túlzott óvatosságból sem kellett volna számítani. A feltöltést — bár a kormánybiztosság azt teljes egészében magáévá tette — sem kellett volna olyan mértékben javasolni. Bizonyítja ezt az a körülmény, hogy az „eszményi nívó" létrehozása a mai napig sem történt meg, noha magasságát azóta már lényegesen leszállították. A túlzott mértékű feltöltés a város általános csatornázásának a megépítését is megnehezítette. Talán ez is egyik oka volt annak, hogy a csatornahálózat mindezideig nem épült meg a város egész területén. Pedig elismert dolog, hogyha a csatornázás a város fejlődésével kapcsolatban elkészült volna, a lakosság igen sok szenvedéstől, betegségtől és anyagi kártól lett volna megkímélve. Kétségtelen, hogy az árvíztömeget illetőleg a Tisza folyó mentén legveszélyesebb hely Szeged, amennyiben itt már az összes mellékfolyók éreztetik hatásukat. Különösen a Maros vize okozhat meglepetést, mert legnagyobb vízhozama -—- a végzett számítások szerint — az 1895. évi árvíz alkalmával másodpercenként 2100 m

3, 1932-ben pedig 1300 m

3 volt, míg a külföldi bizottság csak 1000 m

3 víztömeggel számolt. Ami a Tiszának várható legmagasabb vízállását illeti, arra csak bizonyos feltevések mellett lehet következtetni. Valószínű, hogy 1932-ben a Tisza, Kőrösök és a Maros folyó árvízének egyidőben való találkozása esetében Szegeden az árvíz a valóban bekövetkezett + 9-23 m helyett -f- 9'45 m-en, tehát 22 cm-rel magasabban tetőzött volna. Annak, hogy ez a valószínűnek tartott vízállás nem állott elő, az volt az oka, hogy a Maros árvize Szegeden öt nappal előbb tetőzött, mint a Tiszáé. Számítások alapján megállapították, hogy az 1888. évi árvíz Szegeden 8-47 m helyett 9-00 m magasságot ért volna el, ha gátszakadások, átömlések a Tiszán és mellékfolyóin nem történtek volna, ez pedig a mostani erősebb gátrendszer mellett könnyen be is következhetik. (Itt meg kell említenem, hogy a múltban gátszakadások, átömlések ismételten előfordultak a Tisza völgyében, a legnagyobb méretű 1881-ben volt, amikor több mint 309,000 kat. holdat borított el az árvíz.) Megvan az eshetőség azonban arra is, hogy az áradást okozó jelenségek összetalálkoznak. Ha pl. a Tisza és mellékfolyóinak egész vízgyüjtő-területén fagyos talajra hullott nem nagyobb, csak az eddig észlelt maximummal egyező csapadék, hómenynyisége egyszerre elolvadna és az árhullámok Szegeden összetalálkozva olyankor érvényesítenék hatásukat, amikor az alsó Dunán is áradás van, a vízállás Szegeden — Korbély József számítása szerint — + 9-70 m lenne. Ez esetben az élő töltéseken még mindég 96 cm volna a biztonsági méret, vagyis az árvíz a megmagasított töltések koronaélét ennyire közelítené meg Szegeden. A körtöltésnél ez esetben a biztonság 80 cm lenne, mert az évtizedekkel ezelőtt téglából épült 15 cm széles, 50 cm magas korlátfal nem vehető számításba., Ha a folyóknak a múltban előállott vízállásait tanulmányozzuk, azt látjuk hogy az említett elméleti feltevésre példát szolgáltatott a Maros, amennyiben eddig Makónál az 1877. évben észlelt 5-80 m-es legnagyobb vízállást 55 év multával, 1932-ben, egyszerre 39 cm-rel haladta meg. Ugyanekkor az 1919. évi vízállást Aradon