Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)
2. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: A francia vízügyi szövetség és Franciaország vízépítési kutatóintézetei
224 állandó maradjon. 8 Ezenkívül minden menet eló'tt meg kell győződni arról, hogy a víz teljesen nyugodt és mozdulatlan." (A Venturi-mérőre, a vegyi eljárásra és a mozgó ernyővel való vízmérésre vonatkozó, hasonlóan részletezett szabályokat, valamint a csőben szárnnyal való mérést itt nem ismertetem.) * * * Részletesen ismertettem ezt a szabályzatot, mert ha látszólag nem is, valójában annál inkább érint bennünket. Ha nincsenek is vízierőműveink, annál több szivattyútelepünk van és lesz még a jövőben az öntözésekkel kapcsolatban. Igaz, a társulati szivattyúk átvételénél a felülvizsgálatot — közérdekről lévén szó — állami szakértők végzik. De még így is gyakran fordulnak elő viták, amelyek az alkalmazott mérési módszerek vagy számítási eljárások hibahatárait firtatják. Példának okáért felemlítem azt az esetet, amikor az igen kis sebességek miatt botúszók segítségével történik a vízhozam meghatározása. Nem is beszélve arról, hogy az építés folyamán nem történik gondoskodás megfelelő falazott mérési szelvény létesítéséről, amiért is a szelvény részben be van nőve, a keresztszelvény különböző mélységű helyein különféle hosszúságú botúszókkal mért sebességek mindegyike más-más, az egységnél kisebb együtthatóval szorzandó meg, hogy a függély középsebességét kapjuk. Az együttható értéke átlag 0-70—0-98 között van és természetesen erősen függ egyrészt a sebességek eloszlásától a függélyesben, másrészt a botúszó hosszának a teljes mélységhez való viszonyától. Az együtthatók megválasztására általános szabályt nem lehet felállítani, ezért a számított vízmennyiség értékében +10%-os hiba is előfordulhat ; ezzel szemben a gépgyártól + 3—5%-os tűrési határon belül megkívánjuk a szerződésben kikötött hatásfok kielégítését. Amíg az ilyen és hasonló ellentmondások az ármentesítő társulatoknak aránylag ritkán és rövid ideig működő szivattyútelepeinél részben a próbák megismétlésével, részben a szükség-diktálta megegyezéssel áthidalhatók, addig a folytonos üzemű öntözőszivattyútelepeknél heves küzdelmek szülőokai lehetnek. Ma, amikor már arra is tekintettel vagyunk, hogy a gazfogó rácsokon miként csökkenthetjük 1 centiméterrel az esésveszteséget, természetesen nem közömbös a folytonos üzemű gépi berendezések hatásfokában 1—2% különbség. Előbb-utóbb nálunk is időszerű lesz a szivattyútelepek átvételénél követendő eljárások írásba foglalása és szabályozása, ami nem annyira állami feladat, mint inkább társulati és magánérdek. Visszatérve most már a francia vízügyi szövetség Műszaki Bizottságának munkásságára, azoknak a tanulmányoknak a sorozatára kell rámutatnom, amelyek a vízlökésre (kosütés = coup de bélier) irányultak. A turbinák zárásából eredő vízlökések rendkívüli igénybevételre vezetnek mind a csővezetékben, mind a tolózárakban, aminek következménye sokszor volt törés. A hatóerők kiderítése tehát gyakorlati szempontból elsőrendűen fontos és sürgős volt. A méretezés elméleti alapjait de Sparre gróf, a lyoni katolikus egyetem dékánja, a Műszaki Bizottság tagja vetette meg, akinek műve a Bizottság kiadványsorozatának első, kettős számaként jelent meg. A következőkben azután Camichel, Eydoux és Gariel 8 A magyarországi eljárás bebizonyította, hogy a szárny mindenegyes fordulatának és az elemi úthosszaknak feljegyzése esetén ennek a feltételnek a kielégítésére nincs szükség és a hitelesítés külső munkája nagyon megrövidíthető. (A fordító megjegyzése.)
