Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - Vas Leó: Közlekedési hálózatunk fejlesztése terményeink jobb értékesítése érdekében

17 nagyméretű öntözések céljaira igény be vehető. Ellenben a mélybevágású csatornának öntözésre való felhasználása az építési költségeknek mintegy 25%-os emelésével járna, ami az öntözések jövedelmezőségét hátrányosan befolyásolná. Ami pedig a Duna-Tisza közötti hajózócsatornának, az általa átszelt területeken levő felszíni vizeknek levezetésére történő felhasználását illeti, tény az, hogy az épúgy, mint a hajózócsatornák általában, könnyű lehetőséget nyújt a lecsapolásra, de a lecsapolás a csatorna rendeltetésszerű feladatához képest igen csekély jelentőségű. Amint a fentiekből kitűnik, a hajózócsatornák általában ritkán képesek kielégíteni az öntözés igényeit, mert csak a legritkább esetben van annyi vizük, hogy öntözni lehessen belőlük. A természetes vízfolyásokon szintén a vízmennyiség kérdése a döntő. Ha van a folyóban annyi víz, hogy belőle a hajózáshoz szükséges vízmennyiségen felül az öntözés céljaira is jut, akkor a gazdasági élet mindkét kívánsága teljesíthető. Az úgynevezett csatornázott folyókon lefektethető duzzasztógátak segítségével érik el a hajózás igényelte vízmélységet. Ez a vízszinduzzasztás, illetve víztárolás különleges emelés nélkül szolgáltathatja az öntözéshez szükséges vizet, annál is inkább, mert a csatornázott folyókon a hajózás a duzzasztógátak mellett épült hajózsilipeken történik és ezért az a vízmennyiség, amely a hajózsilipen keresztül nem fordíttatik a hajózás céljaira, felhasználható lesz az öntözésre. Nagy-Magyarország viziúthálózatára vonatkozó programm elkészítésekor még nem kellett tekintettel lenni azokra a lehetőségekre, amelyeket a csatornázott folyók az öntözés szempontjából jelentenek. Nagy-Magyarországot jó mezőgazdasági helyzete, termőföldjeinek a különböző talaj- és éghajlati övezetek szerint való megoszlása még nem kényszerítette a termelés biztonságának és a termések nagyságának nagyobbarányú öntözések útján való fokozására. Csonka-Magyarország helyzete a korábbival szemben e tekintetben is teljesen megváltozott. A csonka határok között maradt országrész túlnyomó része a száraz, mezőségi éghajlatövbe esik, amelyben a termelés bi/tonsága nagyon csekély és a szárazság ellen való egyetlen védekezés : az öntözés mielőbb való rendszeres kiépítését nélkülözhetetlenné teszi. A Körösök vízrendszerébe tartozó folyóknak most megindult hajózhatóvátétele módot fog nyújtani arra, hogy a hajózás érdekében felduzzasztott víz olcsón legyen az öntözés céljaira felhasználható. Segítségével fokozatosan fognak létrejönni öntözőgazdaságok, melyek megváltoztatják ott a termelés rendjét. A többtermelés pedig szaporítani fogja azoknak az áruknak a mennyiségét, amelyeknek a külföldi piacokra való elszállítása viziúton történhetik a legelőnyösebben. A jól csatornázott folyó tehát nemcsak olcsó öntözővizet szolgáltat, hanem lehetővé teszi az öntözéssel elérhető termésszaporulat gazdaságos elszállítását is. Általában tehát hajózócsatornáknak öntözés céljaira való felhasználása úgy, hogy a csatorna egyben a hajózás igényeit is bármikor kielégítse, nem igen lehetséges. Ellenben az olyan öntözőcsatorna, mint aminő az Alföld vízzel való ellátása érdekében a Tisza felső szakaszának valamely pontjától déli irányú haladással tervezett öntöző-főcsatorna, melyben másodpercenkint 60—100 köbméter vizet vezetnek, képes lesz majdnem mindenkor a dunai és tiszai 600—1000 tonnás hajók szállítására, föltéve, hogy megfelelő méretű hajózsilip épült rajta. Ez a csatorna Vízügyi Közlemények. 2