Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - Vas Leó: Közlekedési hálózatunk fejlesztése terményeink jobb értékesítése érdekében

18 meg fogja könnyíteni a kőszállítást a tokajvidéki bányákból az alföldi kőben szegény vármegyékbe és ezzel elő fogja segíteni az úthálózat kialakítását. Mellékcsatornáin pedig, melyekben 10—15 köbméter víz folyik másodpercenkint, 2—300 tonnás hajók közlekedhetnek. Végül a kisebb oldalcsatornái arra is szolgálhatnak majd, hogy a kisebb termelő, a telepes, termését olyankor, amikor már kisebb az öntözővízfogyasztás, kisebb 20—50 tonnás dereglyén még kövezett út híján is olcsón elszállíthassa valamely tiszai vagy körösi hajóállomásra, ahonnan nagy hajók vihetik további rendeltetési helyére. Kisesésű alföldi folyóink hajózhatóvátételének vizsgálata során ezt a nagyon fontos körülményt nem szabad szem elől téveszteni. A mezőgazdasági többtermelés és a viziszállítás közötti összefüggés nélkülözhetetlenné teszi e munkálat végrehajtását. A telepítés. A magyar viziúthálózatnak nagyvonásokban vázolt tervezete, miként azt térképünk is mutatja, a ritkább lakosságú vidékek igényeit lesz hivatva kielégíteni. Azok a most meginduló munkálatok, amelyek az Alföldünk nyári csapadékhiányából származó károk megszüntetésére irányulnak, szintén a kevésbbé lakott vidék mezőgazdasági termelésének fellendülését fogják előidézni. A tömegáruk szállítására szolgáló viziút, valamint az új öntözendő területek nemcsak a mezőgazdasági település lehetőségét biztosítják, hanem az ipar decentralizációjáét is. Az Alföldre letelepülő ipar egészséges keveredést létesít majd az ipar és a mezőgazdaság között, ami mindkét termelési ág érdekében kívánatos. Az Alföld rendszeres öntözésének megvalósításával, amely a fentiek szerint a magyar viziúthálózat kiépítésével szoros kapcsolatban van, új nagyobb településeknek is kell létesülniök. Véleményünk szerint a telepítések keretében megoldható lesz az alföldi földmunkások jövőjének kérdése is. A technika fejlődése mind kisebb mértékben teszi szükségessé a kézi földmunkaerő alkalmazását. Már a kisebb földmunkamennyiségek elvégzésére is vannak olcsó földmunkagépek, elkerülhetetlenül szükséges tehát, hogy a rendkívüli munkabírásáról és munkaképességéről az egész világon ismert magyar földmunkás (kubikos) megélhetése ne ínségmunkák útján, hanem olymódon biztosíttassák, hogy kitűnő munkaképességüket a termelő munkában érvényesíthessék. Az öntözési berendezések létesítése és a mesterséges viziutak építése olyan nagyméretű földmunkaalkalmat szolgáltat, amely méreteiben csak a magyar árvédelmi gátrendszer kiépítésével hasonlítható össze. A dunai és tiszai árvédelmi gátak évtizedes munkáján fejlődött ki a magyar kubikos-világ. A most meginduló munkák szintén sok évre nyújtanak foglalkozást a kubikusoknak, de eredményeikben arra is lehetőséget adnak, hogy a munkájukkal művelhetővé vált földön, az ott szerzett keresményükkel letelepedhessenek és a mezőgazdasági termelést szolgálhassák. A létesítendő telepek nagysága, miként az a hollandi Zuider-tó és az olasz pontini-mocsár lecsapolása után történt, a telepítendő hely talajának megfelelően 10—25 hektáros lehetne. Minden telep elláttatnék gondosan jó anyagból épített lakóházzal, gazdasági épületekkel és kúttal. A telepcsoportok közelében hozzájuk